„Új Európa kezdetének” alapjait rakta le augusztus 22-én a francia, német és olasz államfő egy Nápolyban tartott találkozón, melynek középpontjában egy közös európai haderő állt. A témában két héttel később a három ország védelmi miniszterei ültek össze, ezúttal Párizsban. Federica Mogherini, az unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője ezzel egy időben a La Repubblicának adott interjújában már brüsszeli székhelyű, állandó európai parancsnokság szükségességéről beszélt, amely az EU jövőbeni katonai műveleteit irányítaná. A szeptember 16-ai pozsonyi csúcson pedig olyan uniós egységek kialakításának menetrendjét ismertette a résztvevőkkel, melyek képesek a NATO-tól függetlenül cselekedni, és melyekből később felépülhetne az európai hadsereg.
A „menetrendet”, vagyis az Európai Unió védelmi rendszerének modernizálására vonatkozó javaslatokat a francia és a német védelmi miniszter, Jean-Yves Le Drian és Ursula von der Leyen dolgozta ki. A dokumentum logisztikai, orvosi és más egységek létrehozását, a kutatás-fejlesztés koordinálását, valamint a pénzügyi és egyéb politikák összehangolását szorgalmazza. Az információszerzést európai műholdak segítenék, a csapatszellem egységességét pedig közös katonai akadémia biztosítaná. Még konkrétabban, a hadműveletekhez például közös pénzügyi alap állna rendelkezésre a 27 tagország számára, úgy, hogy ahhoz szükség esetén külön engedélykérés nélkül hozzáférhetnének. A csapatokat adó országokat a többiek logisztikai források elérhetővé tételével támogatnák, kivált a légi és tengeri közlekedésben. A nagy titkosszolgálatok hírszerzési kapacitását teljes mértékben megosztanák, különösen a műholdas felvételkészítést, amely lehetővé tenné, hogy a döntéshozók „válság előtti helyzetben” megfelelő információk birtokában intézkedjenek.
A felvázolt struktúrák egyébként – ha csak kezdetleges formában is – már léteznek. Többször sor került például már EU-szinten irányított katonai műveletekre; az elsőre 2003-ban Macedóniában, a tagországok nagyköveteiből álló Politikai és Biztonsági Tanács felügyelete alatt. Jelenleg hat ilyen művelet zajlik EU-n kívüli országokban, több mint tíz „polgári misszió” mellett. A közös haderőhöz képest annyi a különbség, hogy az unió nem közvetlenül alkalmazza a katonákat, hanem különböző országok alakulatai működnek együtt, saját egyenruhájukat megtartva. Az EU Katonai Bizottságát a tagországok legmagasabb rangú katonai vezetői alkotják, az ennek alárendelt Katonai Törzset pedig a tagállamok hadserege adja. A hadműveletek költségeit a központosított gazdálkodásból elkülönített kasszából fedezik. Jelenleg is adott a lehetőség, hogy egyes tagországok – a többiek támogatása vagy bevonása nélkül – szorosabb védelmi kooperációra törekedjenek. Ilyen esetben a szükséges területeket – operatív tervezés, képzés, logisztika, felszerelés használata stb. – maguk összehangolják.
2016. 09. 23. (XX/38)
