Lapzártánkig a vita nem hozott érdemi elmozdulást a közvélemény-kutatásokban, a Real Clear Politics átlagindexe szerint továbbra is Clinton vezet országosan 2 százalékkal. A várakozások szerint az elnökjelöltek televíziós összecsapása mindkét oldalon megerősítette a saját tábort, de kérdés, hogy a korábbiaknál jóval több, mintegy 20 százaléknyi bizonytalan választó közül ki tudott több szavazót meggyőzni.
A közvélemény nem csupán a nézetek és politikai programok ütköztetését várta a vitától, hanem azt, hogy a két, életkorban hasonló, ám karakterében, hátterében és közéleti múltjában egymástól gyökeresen eltérő jelölt első nyilvános összecsapása drámai pillanatokat hozhat. Az előzmények alapján nem lehetett kizárni azt, hogy Clintonnál váratlan rövidzárlat vagy megingás történik, míg mások arra számítottak, hogy Trump önuralmát vesztve kiabálni vagy gesztikulálni kezd. Nos, ilyen hibákat egyik jelölt sem követett el, Clinton talpon maradt, Trump pedig megőrizte az önuralmát, ezért a vita végig érdemi és helyenként szikrázó volt. (Aki részletesen is tudni szeretné, hogyan alakult az első menet, az az ATV-n szeptember 30-án, szombaton 15.25-től megnézheti az 50 perces összefoglalót, magyar szinkronnal.)
A vita során újra kiderült, hogy a két jelölt mennyire eltérően látja az Egyesült Államok helyzetét és a jövőben szükséges lépéseket. Clinton az elmúlt nyolc év eredményeire hivatkozott (miközben persze megemlítette férje elnöki eredményeit is, már ami a gazdaságot illeti), mondván a pénzügyi válság után sikerült stabilizálni az országot, és tudatos koalícióépítéssel fontos külpolitikai célokat is meg tudtak valósítani, például az iráni atomegyezményt, ami gátat szabott a perzsa állam nukleáris törekvéseinek. Clinton gazdasági téren kiszámíthatóságot, nemzetbiztonságban erőt, társadalmi téren nagyobb igazságosságot ígért. Hangsúlyozta azt, hogy az elmúlt 30 évben olyan nemzetközi tapasztalatokra és kapcsolatokra tett szert, amelyek megkönnyítik számára az ország képviseletét és – ha szükséges – a válságkezelést.