A hatósági intézkedés – bár a nagyszámú rendőri jelenlétnek köszönhetően békésen zajlott – számos elégedetlenséget szült a francia lakosság körében, s szakértők szerint a művelet nemhogy elősegíti, inkább hátráltatja a Franciaországban már eddig is pattanásig feszült menekültprobléma ész- és jogszerű megoldását.
François Hollande köztársasági elnök szeptember végén jelentette be, hogy megszünteti az európai migránsválság egyik legfőbb gyújtópontját jelentő menekülttábort, amely közel másfél év alatt Franciaország legnagyobb nyomornegyedévé vált. Az evakuálás előtti héten több ezer – főleg Szudánból, Eritreából és Afganisztánból érkező – illegális bevándorló várakozott arra, hogy embercsempészek segítségével eljuthasson Nagy-Britanniába.
Sokan azonban közülük úgy döntöttek, hogy elfogadják a kormány által felkínált lehetőséget, hogy Franciaország területén egy átmeneti befogadóközpontba szállítsák őket, ahol menedékkérelmet nyújthatnak be. Már a hétfő hajnali órákban hosszú sorok várakoztak a hangár előtt, ahol szétválogatták a várakozókat a szerint, hogy „a kísérő nélküli nagykorúak, a kísérő nélküli kiskorúak, a családok vagy a sebezhető személyek” csoportjába tartoznak-e, majd egy térkép alapján két régiót jelölhettek meg, s végül az úti célnak megfelelő színű karkötővel szálltak fel a buszokra. Szerdára – a tervezettnél gyorsabban – mintegy 5000 személy hagyta el önként a calais-i tábort, s az evakuálás második napján megkezdődött a barakkok ledózerolása is. A művelet egyik sarkalatos kérdése annak a körülbelül 1300 kísérő nélküli kiskorúnak az elhelyezése, akik a táborban tartózkodtak. Közülük több mint ötszázan azt állítják, hogy rendelkeznek rokoni kapcsolattal az Egyesült Királyságban – őket egyelőre ideiglenes befogadóközpontban szállásolták el Calais-ban. A francia belügyminiszter szerint a brit kormány beleegyezett, hogy felgyorsítja befogadási eljárásukat, valamint ígéretet tett arra is, hogy 40 millió eurós támogatást nyújt a calais-i határ megerősítésére, ezáltal biztosítva a Dzsungel hermetikus lezárását.
A calais-i menekülttábor felszámolása azonban a francia közvélemény számára korántsem ad megnyugtató választ a menekültkérdés égető problémájára.
A jobboldali ellenzék szerint például félő, hogy az evakuálás csak még több „mini-Calais” létrejöttéhez vezet országszerte. A migránsok régiónként való szétosztásának terve különösen az érintett városok számára ad okot az aggodalomra. Egy 1800 fős kisváros, Saint-Bauzille-de-Putois polgármestere a múlt héten lemondott, így tiltakozva a 87 menekült betelepítése ellen. Egy másik városban, Allexben népszavazást kezdeményezett a helyi polgármester október elején, amit azonban a bíróság illegálisnak ítélt. A vasárnapról hétfőre virradó éjjel pedig szándékosan felgyújtották az akkor még üresen álló ideiglenes befogadóközpontot Loubeyrat-ban.
Az elégedetlenség és a feszültség azonban a menekültek között is érzékelhető. Az evakuálást megelőző éjszakán a Dzsungel felszámolását ellenzők kukákat gyújtottak fel a calais-i táboron belül, míg mások megpróbáltak eljutni egy közeli autópályára. Szerdára virradó éjjel a költözködők sátrakat és viskókat gyújtottak fel.
A hatóságok és a segélyszervezetek is attól tartottak, hogy további összetűzésekre kerülhet sor a rendőrök és a táborban maradt mintegy 2000 ember között, akik mindenáron el akarnak jutni Angliába. A rendőrség az elkeseredett migránsok visszatérésétől is tart.
Xavier Saincol jogtudós egyenesen a francia jogállam bukását látja a calais-i intézkedésben. A szakértő szerint a kikényszerített evakuálás és a migránsok régiónként való szétosztása annak bizonyítéka, hogy a francia állam nem kívánja alkalmazni az illegális bevándorlásra vonatkozó törvényeket. „Ki kell mondani az igazságot: a calais-i Dzsungelben lévők többsége nem menekült, hanem illegális bevándorló” – szögezi le Saincol – hiszen nem üldözés miatt hagyták el a hazájukat, hanem a jobb megélhetés reményében. Éppen ezért nem alkalmazható rájuk a menekült státusz. A Dzsungel evakuálása csak súlyosbítja a már így is kaotikus helyzetet, s mindez természetesen a szélsőségek és a nacionalista pártok malmára hajtja a vizet néhány hónappal a francia elnökválasztások előtt” – állapítja meg a szakember.
A dzsungel 21 éve
2016. 10. 28. (XX/43)
