„Szaúd-Arábia az első számú fenyegetés” – idézte október elején az ISNA iráni hivatalos hírügynökség Gholam Reza tábornokot, az iráni polgári védelem parancsnokát. Reza tábornok szerint Teherán három területen is konfliktusban áll a sivatagi királysággal: gazdasági, katonai és a kiberszférát érintő kérdésekben egyaránt. A parancsnok azzal vádolta Szaúd-Arábiát, hogy az Egyesült Államokkal és Izraellel együtt Irán biztonságát fenyegeti, és „terrorista csoportokat” támogat annak érdekében, hogy destabilizálja „Irán dél-keleti és nyugati határait”. Teherán azt sem felejtette el, hogy januárban Szaúd-Arábiában kivégezték Nimr al-Nimr sejket. A síita hitszónokot terrorizmussal vádolták.
A kivégzés hírére Teheránban tüntetők megrohamozták a szaúdi nagykövetséget, mire válaszul Rijád megszakította a diplomáciai kapcsolatokat Iránnal. A két ország közvetett módon háborúban áll Jemennel is, ahol az elmúlt másfél évben több tízezer ember halt meg az Irán által támogatott húszi lázadók és a szaúdiak által megerősített kormánycsapatok harcaiban.
Nemcsak Iránból bírálták Szaúd-Arábiát, hanem a perzsa állam egyik legfontosabb térségbeli szövetségese is példátlan élességgel kelt ki a szunnita ország ellen. „A vahabizmus gonoszabb, mint Izrael” – mondta Hasszan Naszrallah, a libanoni Hezbollah terrorszervezet vezetője. Szaúd-Arábia a szülőhelye és védelmezője a szunnita iszlám ultrakonzervatív mozgalomnak. (Az ország történetéről Gavra Gábor írt elemzést lapunkban: A globális dzsihád bölcsője. Hetek, 2015. augusztus 19.)
Naszrallah szerint a vahabizmus „mindent el akar pusztítani, ami az iszlámmal és történelmével kapcsolatos”. A Hezbollah katonai konfliktusban áll Szaúd-Arábiával. Bassár el-Aszad szír elnök szövetségeseként csapatai Szíriában harcolnak a Rijád által támogatott felkelőkkel. Nem ez az első kritika a közelmúltban, amit Naszrallah az olajmonarchiával szemben megfogalmazott. Júliusban azzal vádolta Szaúd-Arábiát, hogy egyre szorosabb kapcsolatot keres Izraellel, ráadásul „a viszony normalizálásáért semmit sem kap cserébe”. Szerinte a szaúdiak ezzel elárulják a palesztin ügyet is: „Úgy tűnik, hogy Palesztina jövője és gyermekeinek sorsa egyre közömbösebbé válik némely arab ország számára.” Szerinte Izrael gyakorlatilag megszűnt ellenségnek lenni sok arab ország számára, akik a színfalak mögött egyszerre több téren működnek együtt a zsidó állammal.
Ezt a látszatot erősítette a Saudi Gazette című lap vezércikke is, amely bírálta Mahmúd Abbász palesztin vezetőt, amiért nem reagált pozitívan Benjamin Netanjahu gesztusára. Az izraeli miniszterelnök az ENSZ-közgyűlésen mondott beszédében feltétel nélküli találkozót javasolt, akár Jeruzsálemben, akár Ramallahban.
A PFSZ részéről Hanan Asravi szóvivő visszautasította a szaúdi felelősségrevonást, mondván, a szerzőt az „üres izraeli propagandatrükk” megtéveszti.
A szaúdi–iráni viszony a katonai és vallási-ideológiai okok mellett a kőolaj árháború miatt is feszült. Az elmúlt években Szaúd-Arábia alacsonyan tartotta a nyersolaj világpiaci árát. Ezzel kettős célja volt. Egyrészt az alternatív kőolajkitermelést – főként az amerikai palaolajprogramot – igyekezett gazdaságilag versenyképtelenné tenni. Másrészt az alacsony árakkal az egyik legfontosabb orosz export bevételi forrást igyekezett elapasztani. Ez utóbbi politikát Washington is támogatta, ám mára kiderült, hogy a negatív olajfegyver visszájára sült el. Oroszországot nem sikerült kivéreztetni, Szaúd-Arábia viszont egyre nagyobb pénzügyi nehézségekkel küzd. Ezért szeretnék az árakat emelni, ám ennek Irán ellene van. A szankciók alól felszabadult perzsa állam szinte korlátlanul tudja növelni a kitermelését, és ezzel a dömpinggel piacot és hatalmas bevételeket von el a szaúdiaktól.
A szeptember végi algériai OPEC-csúcson sem sikerült megállapodni a kitermelés befagyasztásáról, és – amint azt a Forbes elemzése írta – az iráni és a szaúdi olajipari miniszter még csak nem is találkoztak egymással. A kitermelés korlátozásához és az áremeléshez – legalább négy nagy olajország – Szaúd-Arábia, Irán, Líbia és Nigéria – megegyezése szükséges. Erre egyelőre nincs kilátás.
Mindezek mellett a lehető legrosszabb pillanatban jött Szaúd-Arábia számára az amerikai képviselőház döntése, amellyel érvénytelenítette Barack Obama elnök vétóját a szeptember 11-ei terrortámadások miatti kártérítések ügyében. Mind a szenátus, mind a kongresszus kétharmados többséggel úgy döntött, hogy az elnök vétója ellenére amerikai állampolgárok indíthatnak kártérítési pereket külföldi államokkal, így az első számú felelősnek tekintett Szaúd-Arábiával szemben is. (lásd cikkünket a 3. oldalon.) A jogi eljárások évekig elhúzódhatnak, de közben a bíróság elrendelheti az Egyesült Államokban lévő szaúdi befektetések és vagyontárgyak zárlatát. Nem kis tételekről van szó: becslések szerint a 750 milliárd dollárt is meghaladja az Amerikában lévő szaúdi vagyon.
2016. 10. 07. (XX/40)
