Az „alvó óriás” kifejezést Timothy Daughtry és Gary Casselman, két, konzervatív aktivistaként is tevékenykedő pszichiáter alkotta meg 2014-ben megjelent Waking the Sleeping Giant: How Mainstream Americans Can Beat Liberals at Their Own Game (Az alvó óriás felébresztése: Hogyan győzhetik le az átlagos amerikaiak a liberálisokat saját térfelükön) című könyvében. Ugyanazokra az állampolgárokra vonatkozik, akiket Donald Trump „elfelejtett amerikaiaknak” nevezett: végzik a munkájukat, gondoskodnak a családjukról, részt vesznek a közösségeik életében, és betartják a szabályokat. A szerzők ebben a tömegben látták a felébredés lehetőségét, amely Amerikát a hanyatlás útjáról ismét a normális kerékvágásba fordíthatja. Ők jelentik az utolsó védvonalat egy olyan politikai gépezettel szemben, amely a törvény felett és azon kívül működik, amelynek része a média, és amely elég hatalommal rendelkezik ahhoz, hogy az igazságügy-minisztérium és az FBI befolyásolásával akadályozza olyan súlyos korrupciós ügyek kivizsgálását, mint az államtitkok gondatlan kezelése vagy Hillary Clinton külügyminiszteri pozíciójának „kiárusítása”.
Donald Trump megállíthatatlan menetelését furcsa és veszélyes fejleménynek tekintették mindkét pártban, nem számolva azzal, hogy szavazói pontosan ugyanazok, akik a 2010-ben és 2014-ben tartott időközi választásokon mind a szenátusban, mind a képviselőházban többségi helyzetbe juttatták a republikánusokat, egyértelműen Barack Obama elnök Amerika radikális átalakítását célzó intézkedései miatt. Hogy ennek a „mandátumuknak” mennyire nem tettek eleget, jól mutatja James Comey FBI-igazgató újabb visszatáncolása Hillary Clinton e-mail-ügyében. Először nem sokkal a választás előtt úgy döntött, hogy újranyitja az aktákat, majd a Fehér Ház, a Clinton-kampány és a demokrata párt támadásainak hatására bejelentette, hogy mégsem találtak az újonnan előkerült levelekben semmi inkriminálót, így továbbra sem kezdeményezi a vádemelést a volt külügyminiszter ellen. A republikánus képviselők közül nagyon sokan okoztak ehhez hasonló csalódást választóiknak, ami annál érthetőbbé teszi, miért tartott ki Trump mellett ez a szavazóbázis a Clinton mellett kampányoló média negatív tudósításai, az állítólagos molesztálási ügyek, saját kifogásolható megnyilvánulásai és más botrányok ellenére is.
A kockázatok felmérése
Trump felismerte ezt a populáris mozgalmat, és az élére állt, míg Hillary Clinton magát a politikai gépezetet képviseli. Éppen ezért két, egymástól élesen eltérő jövőt jelentettek mind pártjuk, mind Amerika számára. Míg Clinton veresége puszta taktikai visszalépés a demokraták számára, a Republikánus Párt sorsa sokkal inkább függött Trump szereplésétől. Ez utóbbi erkölcsi átláthatóság és politikai hatékonyság szempontjából is hanyatlást élt át a reagani évek után, a washingtoni elit progresszív ideológiája és konzervatív bázisának értékei között egyensúlyozva. Trump győzelme az utóbbi felé billentheti a mérleg nyelvét.
Ami a tágabb képet illeti, szakértők szerint a jelöltek közötti választás tulajdonképpen arról szólt, hogy Amerika Amerika marad-e vagy sem. Bírálói szerint Hillary Clinton elnöksége többek között az iszlamizáció térnyerését, az Egyesült Államok globális jelenlétének zsugorodását, a nyugati civilizációs értékek erodálódásának gyorsulását, a gazdaság visszaesését, az amerikai alkotmány jelentőségének csökkenését hozta volna.
Trump számára már a választás éjszakáján látszott, hogy a küzdelem nem ér véget a győzelemmel. Még meg sem született a végleges eredmény, amikor szerda hajnalban mintegy ezerfős tömeg gyűlt a Fehér Ház elé, amely trágár skandálások közepette Trump bevándorlási politikája ellen „tüntetett”; a csoportosulásban a Black Lives Matter támogatói is felbukkantak. A pénzügyi világ pánikszerűen reagált; Dominic Rossi, a Fidelity International befektetési vezetője úgy fogalmazott, „a jövő soha nem látott politikai veszélyeket rejt, amelyek megkérdőjelezik a második világháború utáni berendezkedés pilléreit. Nem csoda, ha a befektetők fedezéket keresve menekülnek. Az amerikai politika jobbra tolódására bekövetkezett azonnali fejvesztettséget józan kockázatfelmérésnek kell felváltania”. Trump győzelmi beszédében ugyanakkor azt ígérte, azok felé is nyitni fog, akik nem támogatták, és latba veti az üzleti életben szerzett tapasztalatait Amerika érdekében; többek között nagyszabású infrastruktúra-fejlesztési tervet vezet be a gazdaság élénkítésére.
2016. 11. 11. (XX/45)
