„Nem titok, hogy a megválasztott elnök és köztem jelentős nézetkülönbségek vannak, de nyolc évvel ezelőtt Bush elnökkel is jelentős nézetkülönbségeink voltak. Ennek ellenére Bush elnök csapata a lehető legprofibb és -nagyvonalúbb módon biztosította a zökkenőmentes hivatalátadást” – nyilatkozta a november 8-ai elnökválasztás után Barack Obama, ígéretet téve egy hasonlóan békés átmenet garantálására. Amit nem igazán tudott betartani – az elmúlt időszakban olyan, elsősorban saját „hagyatékának” mentését és az új adminisztráció delegitimizációját szolgáló lépésekkel keltett megdöbbenést, melyeket Michael Walsh, a PJ Media újságírója például úgy jellemzett, hogy Obama „elvesztette a kontrollt”. Obama, aki szeptemberben azt nyilatkozta, hogy „személyes sértésnek veszi elnöki örökségére nézve”, ha a fekete szavazók nem támogatják Clintont, Twitter-fiókját leporolva, újévi üzenetben veregette vállon magát, míg Valerie Jarrett, aki szoros családi barátként és fehér házi főtanácsadóként rendkívüli befolyással bír az elnökre, egy CNN-interjúban büszkélkedett el azzal, hogy hosszú idő óta ez az első adminisztráció, amelyet nem kísértek botrányok. Erre sokan fölkapták a fejüket: Tom Fitton, a Judicial Watch jogvédő szervezet elnöke például úgy reagált, hogy „az IRS-visszaélésektől (amikor az adóhivatal „rászállt” a konzervatív szervezetekre) Bengázin át a Hillary Clinton ügyekig ez az adminisztráció korruptabb volt, mint Nixoné”.
Az egyik, nemzetközi szinten megrökönyödést kiváltó esemény a közelmúltban az volt, hogy az Egyesült Államok tartózkodott az ENSZ Biztonsági Tanácsa Izrael elleni határozatának megszavazásakor, sőt, Izrael később azt állította, bizonyítékokkal rendelkezik, hogy az Obama-adminisztráció áll az indítvány beterjesztése mögött. Benjamin Netanjahu miniszterelnök most attól tart, a leköszönő elnök tartogat még kellemetlen meglepetést, például ha a január 15-én Párizsban, 70 ország részvételével, a „kétállami megoldásról” tartandó tanácskozáson elfogadott pontokat az ENSZ újabb határozatban még „átnyomja” Obama elnökségének utolsó öt napjában.
Mivel a decemberi ENSZ-döntés Kelet-Jeruzsálemet megszállt palesztin területnek nyilvánította, még élénkebb várakozás érezhető azzal kapcsolatban, vajon Trump tényleg áthelyezi-e Tel-Avivból a fővárosba az amerikai követséget. Palesztin részről természetesen fenyegetésekkel igyekeznek elejét venni ennek; a Fatah egyik vezető tisztje például az egyiptomi Alghad TV-nek adott interjúban újabb vérontásokat helyezett kilátásba. A The Washington Post egyik cikke azonban azt állítja, hogy a pesszimista jóslatok és figyelmeztetések ellenére a költözés inkább segítené a békefolyamatot, mivel arra kényszeríthetné a palesztin felet, hogy ismét tárgyalóasztalhoz üljön. Az ENSZ-határozat miatt különösen fontos lenne, hogy a Trump-adminisztráció ezzel a gesztussal is kifejezze, hogy – az Obama-kormánnyal ellentétben – nem a telepeket tekinti a béke akadályának. Az átmenetet irányító Trump-tanácsadók kiemelt elsőbbséget élvező kérdésként beszélnek a nagykövetség jeruzsálemi felállításáról, sőt, a lehetséges helyszín kiválasztásán fáradoznak. Ami az ENSZ-t illeti, az Izrael elleni határozatot követően a kongresszus elkezdte kidolgozni a szervezet finanszírozása megvonásának tervezetét, és többen egyenesen Amerika kilépését szorgalmazzák. Trump hivatalba lépésével bármelyikre soha nem látott esély nyílhat.
2017. 01.06. (XXI/01)
