Rimaszombati Andrea
A republikánus többségű kongresszus demokrata támogatás nélkül is meg tudta szavazni a rendelkezést; viszont információ híján több friss tanulmány is azt jósolja, hogy amennyiben a republikánus oldal nem rendelkezik alternatívával a Barack Obama elnökségét fémjelző Obamacare-rel szemben, akkor a változtatások eredményeként 2026-ra az Obamacare bevezetése előtti szint fölé (59 millióra) nőhet azoknak a száma, akik kieshetnek a betegbiztosításra jogosultak köréből. Trump viszont a Washington Postnak adott interjújában arról beszélt, hogy szélesíteni kívánják a biztosítottak körét, és ezt igyekeznek alacsonyabb költséggel megoldani úgy, hogy azoknak is legyen bizonyos szintű fedettsége, akik nem tudják fizetni a díjakat.
Ez a három dolog együtt viszont, ha nem is a totális utópia kategóriájába taszítja, de erősen kérdésessé teszi a szakmai megalapozottságát annak a reformtervezetnek, amelyről a megválasztott elnök azt nyilatkozta, hogy már csak az utolsó simítások vannak hátra. Az alacsonyabb költségek és a szélesebb igénybevevői kör ugyanis az Obama-elnökség nyolc évének tapasztalatai alapján egymást kizáró tényezők.
Az Obamacare törvénycsomaggal kapcsolatban – amely a korábbi 56 millió főből álló, betegbiztosítással nem rendelkező csoport létszámát 26 millióra redukálta – az a republikánusok legfőbb kifogása, hogy a jogosultak körének jelentős kiszélesítésével és az államilag finanszírozott csomagokkal mesterségesen magasra verte fel a piacon elérhető biztosítások árát, és számos piaci szereplő kiszorult a szolgáltatók köréből. Így azok, akik nem az államilag finanszírozott kategóriába tartoztak, az új szabályok szerint nemcsak többet voltak kénytelenek fizetni ugyanazért a szolgáltatásért, hanem gyakran nem is maradhattak a kiválasztott szolgáltatójuk mellett.
Az viszont ugyancsak nem alternatíva, hogy semmiféle új szabályrendszert ne vezessenek be a jelenlegi szabályok kivezetésével egy időben. A demokraták arra sem vevők, hogy az új szabályokat fokozatosan vezessék be; a legtöbb nyilatkozó képviselő egyértelműen amellett foglalt állást, hogy ha kivonják a forgalomból az Obamacare-t, azonnal be kell vezetni helyette az új szabályokat, amelyek Trump nyilatkozata szerint szinte teljesen készen állnak – ám konkrét részletekről egyelőre nem beszélt a Washington Postnak.
Tom Price – Trump jelöltje az egészségügyi tárca élére – nem új „játékos” az egészségügyi reformról szóló vitában. 2006-ban a liberális demokrata Tammy Baldwinnal karöltve létrehoztak egy törvényjavaslatot, amelynek célja a „megnövelt egészségbiztosítási lefedettség és hozzáférés” volt. Ez a szabályozás az egyes szövetségi államok hatáskörébe rendelte volna a betegbiztosítás kérdését. Itt helyi szinten hoztak volna döntést az alkalmazandó betegbiztosítási rendszerről, amelyet az állam a szövetségi államokon keresztül tudott volna juttatásokkal támogatni; viszont a szabályozást nem kellett volna egységesíteni. Ez a fajta megközelítés most is sikeres lehetne, ugyanis így azokban a térségekben, ahol működött az Obamacare, nem kellene feltétlenül hozzányúlni a rendszerhez, ahol pedig nem, ott új alapokra lehetne helyezni a rendszert. Az állami központi juttatások feltételeként pedig meg lehet szabni, hogy szélesítsék ki a kedvezményezettek körét, az alapáron nyújtott szolgáltatások listáját vagy akár katasztrófahelyzetben a teljes állami finanszírozást, amivel meg lehetne valósítani az összes, az új egészségbiztosítási szabályozással kapcsolatban megfogalmazott tervet.
Az Obamacare is tartalmazott mozgásteret arra nézve, hogy a szövetségi államok saját hatáskörben más célokra használjanak fel bizonyos betegbiztosítási szolgáltatásokra kapott állami pénzt. Ezt az 1332-es paragrafus tette lehetővé, amelynek alapján egy bizottság elé beterjesztett igénylés pozitív elbírálása esetén mentesülni lehetett a központi törvényi szabályozások egy része alól. Ennek a paragrafusnak az alkalmazása viszont Obama elnöksége alatt szinte lehetetlen volt. Amennyiben a szigorú követelményeken lazítana az új adminisztráció, a Price–Baldwin-kezdeményezés és az 1332-es paragrafus együttes alkalmazásával szakértők szerint mindenki számára elfogadható megoldást lehetne találni a kérdésben. Ha helyi hatáskörbe kerülne az egészségbiztosítás, azzal azt is el lehetne kerülni, hogy ha „balul ütnek ki a dolgok” az új szabályozással, annak a felelősségét kizárólag Trump és miniszterei viseljék.
2017. 01.20. (XXI/03)
