A politikus, akit Bosszúállóként is emlegetnek, választási kampányában ígéretet tett arra, hogy a manilai víztározó halait fogja jóllakatni a drogkereskedők testével, és kitüntetést ígért mindazoknak, akik megölnek egy dílert. Aki abban bízott, hogy a populista politikus csak hatásvadász szavakkal akart szavazatokat nyerni, tévedett. Duterte hatalomra kerülése óta következetesen beváltja ígéretét, és halomra gyilkoltatja az embereket – gyakorlatilag polgárháborút indított, figyelmen kívül hagyva a jogvédők és nemzetközi szervezetek aggályait.
A Fülöp-szigeteken a drogfogyasztás a lakosság számához viszonyítva magasnak tekinthető. Az információk eltérőek – Duterte szerint mintegy 3 millió, illegális drogokat használó drogfüggő él az országban, míg más adatok szerint ez a szám a 2 milliót közelíti.
„Egyik barátomat – aki velem ellentétben drogfüggő volt – a múlt héten ölték meg. Betörtek a házába hajnali kettőkor, és lelőtték. Hétköznapi ruhában voltak, és maszkot viseltek. Mindenki úgy gondolja, hogy a rendőrség volt, de biztosan nem tudhatjuk, valóban így van-e… ezek az emberek bármikor ránk törhetnek, és kivégezhetnek a házainkban” – meséli Rei, egy riksás futár az egyik szingapúri lap újságírójának. Rei korábban drogok szállításával keresett egy kis mellékest, azaz a kiszállított drogon felül a maga amfetaminadagját kapta meg. „Amikor a Bosszúálló hatalomra került, én felhagytam a szerfogyasztással, mert rettenetesen megijedtem. Tudom, hogy a tettek embere, nem a beszédé, és én nem akarok fiatalon meghalni” – tette hozzá Rei. Rei barátjának, Neptali Szelesztinónak kevesebb szerencséje volt: az elnök hatalomra kerülése után önként jelentkezett a rendőrségen, és közölte, hogy kész lemondani a drogról, továbbá jelentkezett egy előadás-sorozatra a kábítószerek káros hatásairól. Néhány hónappal később Szelesztino otthonában nyolc ember jelent meg, és gyerekei szeme láttára több lövéssel megölték. A holtteste mellett néhány zacskó amfetamint és lőfegyvert is találtak a helyszínelő rendőrök, és a vizsgálatot azzal a kijelentéssel zárták le, hogy a férfi egy drogellenes különleges akcióban vesztette életét, a rendőrségen pedig csak azért adta fel magát, hogy elterelje a jogellenes cselekedeteiről a figyelmet.
A Fülöp-szigetekre látogató nyugati újságírók mindennapos utcai leszámolásokról írnak: holttesteket, vértócsákat mutatnak, és halálosan rettegő embereket. A drogokkal szembeni harcban Duterte a hadseregre és a rendőrségre egyaránt támaszkodik, rajtuk kívül azonban halálosztagok is besegítenek az öldöklésbe: maszkot viselő titokzatos önkéntesek. Ezeknek a csapatoknak a taktikája vegyes: nyilvános kivégzéstől az éjszakai látogatásig, melynek során sokszor családtagjaik szeme láttára lövik agyon az embereket. Gyakran alkalmazzák a gyilkos tandem módszert is: két ember feltűnik a semmiből egy mopeden, és néhány golyóval elintézik a feltételezett drogkereskedőt. Sok gyilkosság történik azonos séma alapján: az áldozat fejét körbetekerik szigszalaggal, és melléírják a halála okát: „díler vagyok”. Ezekre az „önkéntesekre” jut a gyilkosságok java része: az eddigi 5-6 ezer áldozat közül körülbelül 3600-at ők végeztek ki, habár a pontos számot nehéz meghatározni. A dílerekkel való leszámolás örve alatt számos esetben régi sérelmek, szerelmi háromszögek megtorlása zajlik, vagy az egyik drogkartell bárója likvidáltatja a konkurensét.
A rendőrség lelkén mintegy 2 ezer leszámolás szárad, az akciókról szóló összes rendőri jelentés azonos sémára készül. Ezek szerint a rendőrök kivonulnak egy gyanúsított őrizetbe vételéhez, aki kikapja a hivatalos közeg kezéből a fegyvert, és az egyenruhás kénytelen önvédelemből lelőni. A holttest mellett a helyszínelők minden esetben „megtalálják” a bűnjeleket: a fehér port tartalmazó tasakot és a lőfegyvert. A rendőri intézkedés az esetek 97 százalékában halálos végű – Derrick Arnold Carreon, a drogellenes harc vezetője a rendőrségen ezt azzal igazolja, hogy a fülöp-szigeteki rendőrök rendkívül pontosan lőnek. Hogy a hatalom szándékaival mennyire egyeznek ezek az események, jól mutatja, hogy eddig egyetlen rendőrt sem függesztettek fel túlkapás miatt.
A kormányzat számára az eredményességet az is jól tükrözi, hogy mindez eddig „csupán” 16 rendőr, 3 katona és 45 biztonsági őr életébe került, azaz 118 megölt bűnözőre jut egy halott rendfenntartó – már ha az eredményességet lehet ilyen abszurd számokkal illusztrálni. Szemtanúk beszámolója szerint sok rendőr a munkája végeztével maszkban folytatja azt a munkát, amelyet napközben nem sikerült befejeznie. A legmegdöbbentőbb, hogy a Fülöp-szigetek lakóinak java része egyetért ezekkel a módszerekkel.
Az elnök stratégiájának természetesen ellenzői is vannak. Duterte politikai ellenfelei, akiket az elnök nem mulasztott el drogosoknak titulálni, vérszomjasnak nevezik a politikus módszereit, a jogvédők pedig a jog megcsúfolásáról beszélnek. Baloldali aktivisták szerint a drogellenes harc kifejezetten a nyomornegyedekben élő szerhasználók ellen irányul, akik a kilátástalanság miatt nyúlnak drogokhoz, miközben a drogbáróknak udvarias kopogás után átnyújtanak egy tájékoztató brosúrát a kábítószerek káros hatásairól. A drogellenes küzdelemben az ország népe egyelőre az elnök mellett áll. Ha azonban Duterte nem tud számottevő eredményt elérni a droghasználat megszüntetésében – amelynek okai mélyen szociális problémákban gyökereznek –, akkor senkinek nem fogja tudni megmagyarázni annak a több ezer halálnak a szükségességét, amelyeket egy választási ígéret teljesítése okozott.
2017. 01.20. (XXI/03)
