Az amerikai Famine Early Warning Systems Network (FEWS NET) által készített év eleji jelentés szerint a Boko Haram terrorszervezet hét éve tartó ámokfutását nyögő Nigériában már 2016-ban éhínségről lehetett beszélni, ami várhatóan idén folytatódni fog. Jemenben és Dél-Szudánban a nem szűnő konfliktus, a gazdasági instabilitás és a humanitárius segélyek célba juttatásának akadályoztatása miatt valószínűsíthető az élelmiszerhiány súlyosbodása. Szomáliában a tavalyi és a tavaszra ismét várható szárazság járulhat hozzá, hogy hasonló helyzet alakuljon ki, mint 2011-ben, amikor az éhezés 260 ezer ember életét követelte.
Az adományok hatszorosukra nőttek az elmúlt 20 évben, mégsem tudnak lépést tartani a humanitárius válságok mértékével. Gareth Owen, a Save the Children nemzetközi gyermekvédelmi szervezet humanitárius igazgatója, aki 25 évig dolgozott az Afrika szarvaként is emlegetett Északkelet-Afrikában, szintén párhuzamot vont a térségben uralkodó állapotok és a 6 évvel ezelőtti szomáliai éhínség között. Most azonban több tízmillióan forognak veszélyben, mint mondja: „Etiópiában, Kenyában és Szomáliában 12 millióan nem jutnak elég ennivalóhoz. Ez a három ország olyan rosszul áll, mint Szomália 2011-ben. Mindezek mellett Dél-Szudánban és Nigériában több millió, Jemenben pedig 18 millió embert fenyeget az éhezés. Nagyon is félő, hogy olyan hatalmas válság van kibontakozóban, amilyet még nem láttunk.”
Mark Goldring, az Oxfam nemzetközi jótékonysági szervezet elnök-vezérigazgatója arra figyelmeztet, hogy bár az adományok mértékének növekedése lehetővé teszi, hogy többen jussanak segélyhez, ez korántsem elegendő. Debbie Hillier, az Oxfam tanácsadója „középkorinak” tartja a humanitárius rendszert, az adománygyűjtési folyamatot úgy írva le, mintha össze kellene kalapoznunk a tűzoltók kifizetéséhez szükséges összeget, miközben a házunk ég. Nemcsak a pénzszerzési kampányok időigényessége jelent azonban gondot, hanem az is, hogy a FEWS NET januári előrejelzésében szereplő területeken az éhezés részben polgárháborúknak a következménye. Ezekben az országokban a segélymunkások biztonsági okokból nehezen jutnak el a rászorulókhoz – állítja Goldring. Az ENSZ-megfigyelők szerint a népirtás szélén álló Dél-Szudánban például a harcoló felek „fegyverként” használják az éhezést, és az ott tevékenykedő humanitárius csoportok arra panaszkodnak, hogy az alkalmazottaikat érő állandó támadások, valamint a bürokrácia közbeavatkozásai miatt több tízezer embert nem érnek el a segélyekkel.
Sara Pantuliano, az Overseas Development Institute nemzetközi fejlesztéssel és humanitárius kérdésekkel foglalkozó független agytröszt igazgatója szintén sürgetőnek látja a segélyrendszer hozzászabását a megváltozott körülményekhez. Hiszen, állítja, a jelenleg humanitárius munkát igénylő helyzetek 80 százaléka „elhúzódó és előre látható”, miközben az alkalmazott modell azonnali krízis kezelésére lett kidolgozva. Egy, a Unicef és az ENSZ Világélelmezési Programja által 2014-ben közösen készített tanulmány szerint több mint 50 százalékkal csökkenteni lehetne a humanitárius költségeket, ha a kockázatot jelentő területeken nagyobb erőfeszítéseket tennének a megelőzésre. Pantuliano szavaival élve, hatékonyabb működésre és a források megfelelően időzített felhasználására lenne szükség. „Nagyon sok esetben túl későn reagálunk” – állítja a szakember. Ez történt 2011-ben Szomáliában is, és humanitárius csoportok arra figyelmeztetnek, hogy a tragédia megismétlődésének elkerülésére csak kicsi az esély.
Korunk súlyos és bonyolult humanitárius válságaival kapcsolatban a helyszíni tudósítás hiánya is problémát jelent. A Reporters Without Borders (Riporterek Határok Nélkül) szervezet szerint Jemen és Dél-Szudán az újságírók számára legveszélyesebbnek tartott országok listájának élén helyezkedik el. Részben ennek tudható be, hogy míg az élelmiszer-ellátás biztonságát Szomáliában, Dél-Szudánban, Nigériában és Jemenben is megfigyeli a Disasters Emergency Committee (DEC), a 13 brit jótékonysági szervezet képviseletében a válságkezelést összehangoló bizottság egyedül Jemen számára szervezett segélyakciót. A másik három krízis ugyanis nem felel meg a DEC kritériumainak, melyek a nagymértékű humanitárius szükség, DEC-tagok jelenléte az országban, valamint a közvélemény együttérzése. Ez utóbbiról maga a szervezet is elismeri, hogy nem igazán mérhető, a média tudósítása ugyanakkor hasznos segítséget nyújthat. A decemberben indított, eddig 17 millió fontot hozó jemeni adománygyűjtést a brit Channel 4, a BBC és más csatornák helyi tudósítóinak rendszeres közvetítései előzték meg.
Az éhezés
Az Integrated Food Security Phase Classification (IPC) nevű elemzői rendszer standardizálta azokat a szempontokat, melyek alapján az egyes kormányok éhínséget jelenthetnek be. A helyzet súlyossága szerint öt szintet különböztetnek meg. A legmagasabb (IPC 5-ös fokozat) megállapítására három feltétel együttes megléte esetén kerülhet sor: az adott területen a háztartások legalább 20 százaléka az ennivaló és/vagy más alapvető ellátás teljes hiányával küzd; az akut alultápláltság meghaladja a 30 százalékot; a halálozási ráta meghaladja a 2/10 ezer fő/nap mutatót. A FEWS NET 2017-es előrejelzése szerint az 5-ös fokozatú éhínség kialakulása elképzelhető Dél-Szudánban, ahol a 2016 júliusában kiújult konfliktus miatt 450 ezren menekültek el az országból, és csaknem kétmillióan kényszerültek elhagyni az otthonukat.
2017. 02.17. (XXI/07)
