Steinmeier győzelme nem volt kérdés, mégis érdekes momentuma a vasárnapi szavazásnak, hogy a jelenlegi kormánykoalíció delegáltjai közül 103-an nem rá szavaztak. Az elemzők szerint ennek akár az is lehet az oka, hogy Merkel mindössze egyetlen kereszténydemokrata politikust, Norbert Lammertet, a Bundestag jelenlegi elnökét kérdezett meg a jelöltségről, aki azt nem vállalta. Ennek következtében a párttagság akár úgy is érezheti, hogy a kancellár nem is próbált Steinmeierrel szemben alternatív jelöltet állítani; ebből fakadt a CDU tartományi delegáltjainak elégedetlensége, akik nem támogatták a közös, ám szociáldemokrata jelöltet.
A külügyminiszter győzelme, aki március 18-án fogja Joachim Gauckot váltani az elnöki székben, a szociáldemokrata táborban viszont hurráoptimista hangulatot váltott ki, azt az érzetet keltve, hogy Steinmeier ezzel a lendülettel Martin Schulzot is be tudja húzni a kancellári pozícióba – hosszú idő óta ugyanis most először mutatkozik igazi esély arra, hogy akár újra szociáldemokrata politikus ülhet a kancellári székbe.
A medve bőrére azonban nem érdemes előre inni, ugyanis a helyzet semmivel sem vált egyszerűbbé az elnökválasztás lezajlásával – még azzal sem, hogy a CDU, a jelek szerint, igazi ellenfélnek tekinti Schulzot. Ezt az jelzi, hogy a múlt héten Wolfgang Schäuble pénzügyminiszter Donald Trumphoz hasonlította az uniós politikust, és a köztudottan kormánypárti Der Spiegel kommentárjaiban arra mutat rá, hogy ez a párhuzam nem puszta populista fenyegetőzés vagy a gyűlöletkampány előszele, hanem nagyon is megállja a helyét, még azt leszámítva is, hogy Schulznak nem a haja, hanem a szakálla az ismertetőjegye. Mindezek mellett folyamatosan téma, hogy Schulz a kisemberek jelöltjeként kívánja pozicionálni magát, ám ennek ellenére szívesen repül magánrepülőgéppel a megbeszélésekre, és a külföldi napidíjáról legutóbb még arra az időre sem mondott le, ami két uniós parlamenti választás között eltelt.
2017. 02.17. (XXI/07)
