Február 20-án jönnek össze az eurózóna pénzügyminiszterei, így égetően fontos, hogy legkésőbb ekkor megállapodás szülessen az eszkalálódó görög krízis megoldására. Tavasszal ugyanis elindul a választási hullám, ami azt jelenti, hogy az ügy a helyi politikai kérdések miatt háttérbe szorul, és mire májusban újra tárgyalóasztalhoz tudnának ülni, addigra már szinte teljesen biztos, hogy Ciprasz kormánya nem fogja tudni teljesíteni a júniusban esedékes adósságszolgálatot.
Mind az Európai Stabilitási Mechanizmus (ESM), mind a Nemzetközi Valutaalap (IMF) bekeményített Ciprasszal szemben, és a német külügyminiszter, Wolfgang Schäuble is keményen bírálta a görög kormányt, amiért semmit nem teljesített ígéreteiből, így a válság eszkalálódásának egyedüli okaként Görögországot jelölik meg. Az IMF szerint a görög adósság 2030-ra „robbanhat”, ami azt jelenti, hogy sürgős intézkedésekre van szükség, amelyek hosszú távon csökkentik az adósság mértékét. Ezt pedig nem segítik elő a további segélyek, ha cserébe nem történnek reformok, hanem az első minimális többletet szociális intézkedésekre használják fel, ahogy az decemberben is történt.
Alekszisz Ciprasz egészen tavaly decemberig igazi mintadiákja volt az eurózónának. A görög kormányfő minden egyes megfogalmazott követelést igyekezett megvalósítani, bár nem teljesen az ütemterv szerint, viszont 2016 végén „belázadt”, és több olyan intézkedése is volt, amivel mind az ESM-nél, mind az IMF-nél rossz pontokat szerzett. Ciprasz elhalasztotta az áfa-emelést, egyhavi plusz „bónuszt” adott a nyugdíjasoknak, és harmincezer mélyszegénységben élő gyerek számára ingyenes iskolai étkeztetést ígért. Nem történt meg a munkaügyi reform sem, amelyben az EU a munkáltatók mozgásterét növelte volna a munkavállalók elbocsátására, ami jelenleg a szakszervezetek miatt nem könnyű. Ráadásul azokon a szigeteken, amelyeket a legsúlyosabb mértékben sújtott a migránsáradat, a helybeli cégeknek nem kell társasági adót fizetniük. Az ígéretek költségeit pedig abból a „virtuális többletből” finanszíroznák, ami a görög gazdaság tényleges teljesítménye és a segélyezők által tervként előírt szint között keletkezett.
2017. 02.03. (XXI/05)
