A román kormány ugyan folytatja a harcot a korrupció ellen, de az továbbra is általánosan elterjedt probléma, mind a közéletben, mind az egész társadalomban – állapítja meg az amerikai jelentés.
A megvesztegetés mindennapi jelenség a közszférában, különösen az egészségügyben. Az igazságszolgáltatás ugyanakkor nem tudott megfelelően felnőni a korrupció visszaszorításának feladatához: noha a DNA (korrupcióellenes ügyészség) folytatja a korrupciós ügyek vizsgálatát, a bírósági ítéleteket következetlenül hozzák meg, egymáshoz hasonló bűncselekmények esetében gyakran látványosan eltérő bírósági döntések születnek – kommentálja a jelentés súlyos megállapításait Nagy Árpád kolozsvári politológus. A brüsszelivel szemben az amerikai külügyminisztérium jelentése nem dicséri túl a korrupcióellenes harc eredményeit, mint a brüsszeli, és sokkal kritikusabban fogalmaz annál.
Nagy Árpád összehasonlította az európai uniós jelentés és az amerikai külügyi országjelentés fontosabb megállapításait, elsősorban az igazságszolgáltatás terén. Több hasonló megállapítás mellett ezekben lényeges eltérések is találhatók: az európai uniós referátum szerint Románia jelentős előrelépést ért el az igazságügyi reform és a korrupcióellenes küzdelem terén, de a politikusoknak és a sajtónak az igazságügyi intézmények, főként a korrupcióellenes ügyészség ellen irányuló bírálatai aláaknázhatják az igazságügyi rendszert. „Az ismert romániai politikusok elleni vádemelés és elítélésük azt jelenti, hogy erősödik az igazságszolgáltatás függetlensége. Ez a trend figyelhető meg az igazságszolgáltatás függetlenségével és az abba vetett bizalommal foglalkozó közvélemény-kutatásoknál is” – szögezik le.
Megállapítják továbbá, hogy a politikusok és a sajtó részéről számos bírálat hangzott el az ügyészekkel, bírákkal és igazságügyi intézményekkel kapcsolatban, és a DNA elleni támadások 2016-ban fokozódtak. Emiatt fennáll annak a veszélye, hogy ez a hozzáállás aláaknázza a lakosságnak az igazságszolgáltatásba vetett bizalmát, főleg olyan körülmények között, hogy ezek a kritikák kormányzati vagy parlamenti berkekből érkeznek.
Ezzel szemben az amerikai jelentés elismeri ugyan a korrupció elleni harc sikereit, de a bírói gyakorlatban következetlenségeket tár fel. Nagy Árpád szerint jól látszik, hogy a korrupció elleni harc nem belülről fakadó igényként jelent meg a román közéletben, hanem kívülről indult a „megtisztulás”, ami mára leginkább egy kontrollálhatatlan politikai leszámolás irányába halad. Erre az elszabadult folyamatra mutat rá Kelemen Hunor is a jelentés kapcsán, amelyben az amerikai adminisztráció először fogalmaz meg aggályokat a DNA túlkapásai és az ügyészségi visszaélések miatt. Az RMDSZ elnöke fontosnak tartotta azt is megjegyezni, hogy az amerikai adminisztráció lassan jobban érti az erdélyi magyarok helyzetét és aggodalmait, mint a román állam. (Lásd Kelemen Hunorral készült interjúnkat a 10. oldalon.)
A magyarok és a romák továbbra is diszkriminációra panaszkodnak, az állam nem tudja megfelelően kezelni az elkobzott egyházi ingatlanok visszaszolgáltatását, a börtönökben siralmasak a körülmények, az LGBTQ-közösséggel, a gyerekekkel, a munkaerővel szemben alkalmazott nem megfelelő bánásmód továbbra is problémát jelent Romániában – állítja az országjelentés, amely a kisebbségek kapcsán főleg a romák elleni jogsértésekre tér ki. Eszerint a rendőrség és a csendőrség sok esetben alkalmaz indokolatlan erőszakot. A Romani Criss cigány jogvédő civil szervezet által dokumentált 43 ilyen esetben egyetlen alkalommal sem ítéltek el senkit, mivel az ügyészség nem emelt vádat.
Nagy terjedelemben szerepel a jelentésben a magyarok diszkriminációjának kérdése is. A dokumentum megemlíti, hogy 2016 februárjában a Maros megyei táblabíróság elutasította a Székelyföld turisztikai népszerűsítésére létrehozott egyesület bejegyzését arra hivatkozva, hogy Székelyföldet etnikai alapon próbálják meghatározni. Hosszú bekezdésben foglalkozik a jelentés az elkobzott javak visszaszolgáltatásának helyzetével. Noha létezik jogszabály a helyzet rendezésére, a helyi hatóságok hátráltatják a folyamatot. Az egyházi ingatlanok visszaszolgáltatása továbbra is problémás, ilyen például az újraállamosított sepsiszentgyörgyi Mikó kollégium épületének esete, vagy a görögkatolikus, a római katolikus és a protestáns egyházak több ingatlanjának rendezetlen helyzete.
A magyarok továbbra sem használhatják anyanyelvüket a bíróságon és a közigazgatásban, több településen nem lehet kihelyezni a kétnyelvű táblákat, a magyar gyerekek pedig nem megfelelő módszerekkel tanulják a román nyelvet az iskolában. Kitér a jelentés arra az esetre is, amikor a kolozsvári sürgősségi gyerekkórházban magyarsága miatt megaláztak egy székelyföldi lányt: a kórházra és az orvosra is pénzbírságot szabott ki a diszkriminációellenes tanács. A magyarok arra is panaszkodnak, hogy nem használhatják a székely zászlót és a székely jelképeket. A nemzeti kisebbségek szervezetei túl szigorú feltételekkel, az öt százalékos parlamenti küszöb teljesítésével juthatnak be a törvényhozásba, a választásokon való részvételhez pedig szintén szigorú feltételeknek kell eleget tenniük.
A jelentés azt is szóvá teszi, hogy a nők alacsony arányban vannak képviselve a parlamentben: a 261 tagú képviselőházban csak 64 nő van, míg a szenátus 136 tagja közül csak 20 nő. A dokumentum ugyancsak megemlíti, hogy a családon belüli erőszak és a nemi erőszak továbbra is jelentős probléma Romániában, és utal az Európai Bizottság egyik novemberi jelentésére, amely szerint egy felmérés során a válaszadók aggasztóan magas aránya válaszolta azt, hogy a nemi erőszak bizonyos esetekben megengedhető. Noha a törvényi háttér szigorú, a kormányzat nem tudja megfelelően kezelni a családon belüli erőszak és a szexuális zaklatás problémáját, nincsenek hatékony programok ennek visszaszorítására.
2017. 03.10. (XXI/10)
