A Front National 1972. október 27-én alakult Jean-Marie Le Pen és az Ordre nouveau (Új rend) nevű neofasiszta mozgalom szövetségéből azzal a céllal, hogy ez utóbbi számára „szavazófelületet” biztosítson. Le Pen a szélsőjobb szalonképesebbé tételében látta az előremutató utat, amivel a párt egy része nem értett egyet, ezért 1973 júniusában az erőszak alkalmazását is elfogadhatónak tartó ultrák kiváltak.
A párt kommunikációját ugyanakkor továbbra is a tipikus szélsőséges retorika uralta, annál is inkább, mert a Front „agya, ideológusa” az a neonáci François Duprat lett, aki a német haláltáborokról szóló írásaival a francia holokauszttagadók előfutárává vált.
Az FN történetének emellett van egy másik kínos, a mai napig cipelt fekete foltja is, mégpedig a Le Pen család kétes vagyona. A szélsőjobbos körökben kedvelt Hubert Lambert-t (akinek utóbb már azért is fizettek, ha bizonyos kéziratokat hajlandó volt aláírásával a nevére venni) Le Pen is felfedezte magának, és egyre több funkciót adományozott neki a pártban (például katonai tanácsadó). A cementgyáros dinasztia ekkor még csak 42 éves sarja az alkoholtól szinte teljesen leépült, és nem volt beszámítható állapotban. Le Pen egy régi orvos barátja átvette a kezelését, majd szemet hunyt mértéktelen alkohol- és cigarettafogyasztása fölött. A „segítőkészség” megtérült: Lambert új végrendeletet írt, mindent Le Penre hagyva, akinek így 1976-ban több mint 30 millió frank pottyant az ölébe.
2017. 05.05. (XXI/18)
