A lampedusai polgárok nem fajgyűlölők, és nem is változott meg a véleményük arról, hogy a szükségben levőket be kell fogadni. Nem akarják kirakni a szigetükről azokat a migránsokat sem, akiket nemrég mentettek ki a Földközi-tengerből, ugyanis tudják, hogy azok nemsokára úgyis továbbállnak. Azt viszont már nem szívesen tűrik el, hogy a polgármesterük, akinek őket kellene képviselni, a nemzetközi sajtóban a saját politikai karrierjét építi – ezt szolgálta Angelina Jolie és Ferenc pápa látogatása is a felvevőállomásként működő szigeten. A helyiek úgy érzik, hogy a nagy csoportos ölelésből pont ők maradtak ki – legalábbis egy helyi hoteltulajdonos, Salvatore Martello szerint, aki maga is kilenc évig volt a sziget polgármestere. Nicolini „a sziget és a migránshelyzet képét formálta külföldön, de megfeledkezett az emberekről” – fogalmazott. Ezt bizonyítja például, hogy ha valaki sürgős orvosi segítségre szorul, át kell repülnie Szicíliába, de már egy egyszerű foghúzásért is Palermóba kell utazni. Előfordult olyan helyzet is, hogy egy terhes anyukát egy hónappal a szülés előtt már átküldtek Szicíliába, mert az ottani kórház tudta vállalni, hogy levezessék a sima szülést.
Hasonló hiányosságok mutatkoznak az ivóvízellátás, a szemétszállítás, vagy a fiatalok számára létrehozott munkahelyek kérdésében is. A helyiek olyannyira elégedetlenek voltak, hogy Giusi Nicolini az utolsó helyre futott be a polgármester-választáson, mindössze 980 szavazattal. Vincenzo Esposito, aki 50 éve halászik a Lampedusa körüli vizekben, ugyancsak elmondta, hogy „az emberek azért nem szerették Nicolinit, mert saját magát tette az első helyre.
Az helyes volt, hogy segítsünk a migránsoknak, de milliókat költöttek erre, a mi alapvető szükségeinkre pedig semmit.”
2017. 07.14. (XXI/28)
