Ha a térképen nézzük meg azt, hogy mely európai országok mentek a legtovább a homoszexuális jogok érvényesítésében, egyértelműek a törésvonalak: a kontinens nyugati fele másfél évtized alatt teljesen rózsaszínű lett. Nemcsak a törvényhozás, hanem a lakosság is beállt a melegházasság mögé, a legtöbb nyugati országban 70-90 százalékos az új szabályozás támogatottsága. A közép-európai országok biztosítják a meleg állampolgárok egyenlőségét, de a házasságot továbbra is fenntartják a hagyományos, egy férfi és egy nő szövetségének. A homoszexuálisokat az életmódjuk miatt sújtó diszkriminációk megszűntek, de a jogi kapukat nem nyitották meg a melegkapcsolatok törvényesítése előtt. Ezekben az országokban legmagasabb a házasság átalakítását ellenzők aránya is: Csehország kivételével mindenütt az ellenzők vannak többségben, Lengyelországban a Pew Research 2017-es friss felmérése szerint 57 százalék, Magyarországon és Horvátországban 64 százalék, Szlovákiában 69 százalék, Romániában 74 százalék mond nemet a melegházasságra. Tovább haladva keletre pedig a lakosság elsöprő többsége ragaszkodik a hagyományos mintához: Ukrajnában 85, Oroszországban pedig a lakosság 90 százaléka utasítja el a melegházasságot, míg a rekordot Örményország tartja, 96 százalékkal.
„A múlt jelöltje”
Egy friss politikai vita jól jellemzi azt, milyen alapvető fordulaton ment keresztül néhány évtized alatt Nyugat-Európa. Hollandiában éles kritikát váltott ki politikusok és a média részéről az Egyesült Államok új nagykövetjelöltje. A 63 éves Pete Hoekstra első ránézésre ideális választásnak tűnt, hiszen Hollandiában született, és családjával együtt hároméves korában vándorolt ki Amerikába. Donald Trump jelöltjének – akinek a kinevezését még a holland parlamentnek és a washingtoni szenátusnak is jóvá kell hagynia – van azonban egy nagy bűne, legalábbis az ultraliberális nyugat-európai elit szemében, mégpedig az, hogy következetesen konzervatív.
2017. 08.04. (XXI/31)
