Bár a történelmi, kulturális, politikai tényezők országonként változnak, általánosságban elmondható, hogy Nyugat-Európa nemzeti függetlenségi mozgalmai főként erős gazdasággal rendelkező térségekben zajlanak, illetve a nemzeti törekvések az etnikai-regionális pártok választási sikereivel és döntéshozói pozícióba kerülésével felerősödtek az utóbbi időben. Elterjedt nézet, hogy az EU felépítése és megerősítése a nemzetállamok rovására a régiók előnyhöz juttatásával történt, ami akár vissza is üthet. Az alábbiakban azokat a legjelentősebb törekvéseket foglaltuk össze, melyek átrajzolhatják Európa térképét, különösen, ha a katalán példa ragadós lesz.
Katalónia
Katalóniában 7,5 millióan élnek, Spanyolország GDP-jének 20 százaléka is ebből a térségből származik. Az oktatás, rendőrség, egészségügy és néhány más terület saját kormányuk hatáskörébe tartozik, ellenben az adózás, külpolitika, infrastruktúra Madrid kezében van. Az 1979 óta élvezett jelentős mértékű autonómia ellenére Katalónia régóta többet szeretne, egyik indokként arra hivatkozva, hogy sokkal többel járul hozzá a közös büdzséhez, mint amennyit a központi kormánytól visszakap.
2017. 10.06. (XXI/40)
