hetilap

– Végignézve az erdélyi autonómiatörekvések kronológiáját, leginkább akkor nyílt esély ennek magvalósulására, amikor valami külső körülmény a román felet arra késztette, hogy enyhüljön az ezzel kapcsolatos álláspontja. Annak idején szovjet nyomásra jött létre a Magyar Autonóm Tartomány, aztán a kilencvenes évek végén a Nyugat felé kellett bizonyítani, hogy a román kisebbségpolitika megfelel az elvárásoknak. Most viszont nem érzékelhető külső nyomás. Reális egyáltalán középtávon székely autonómiáról beszélni?

– Szerintem egyáltalán nem, de ennek több oka van. Van egy külső ok, amit ön említett. A harmincas évek végén a magyar kormány és a revíziók nyomása kényszerített ki apró engedményeket a román nemzetiségi politikában. Az ötvenes évektől a nyolcvanas évekig Moszkva temperálni tudta Ceausescuék magyar kisebbséghez való viszonyát. A kilencvenes évek közepén-végén, a NATO-csatlakozás előtt pedig amerikai ösztönzésre történt enyhülés. Ez az engedménypolitika azonban soha nem veszélyezteti a román állam fő vonásait, például a területi egységet – vagyis a románok soha nem gondolkodnak föderális szövetségi államban, illetve etnikai alapú autonómiában. Az adminisztratív regionalizmust ugyan nem utasítják el, de nyilvánvaló, hogy Székelyföld alapvetően magyar jellegű régió lenne.

Tovább olvasná?

Ez egy cikk a hetilapból, amit online előfizetést követően belépéssel elér.

Vagy vásárolja meg a lapot az újságárusoknál.

Előfizetek

Belépek