Recep Tayyip Erdogan lett az élharcosa annak a küzdelemnek, amely Donald Trump Jeruzsálemre vonatkozó döntése ellen irányul. Egyértelmű, hogy a török elnök, aki finoman fogalmazva nem éppen nevezhető az emberi jogok élharcosának, megfelelő alkalmat lát arra, hogy a muszlim országok vezetőjeként pozicionálja magát. Erre szolgált az az Iszlám Együttműködési Szervezet (OIC) rendkívüli ülése is, amelyet Isztambulba hívtak össze az amerikai elnök bejelentését követően. Ezen Erdogan, Mahmúd Abbász palesztin és Hasszán Roháni iráni elnökkel együtt arra szólította fel a muszlim nemzeteket, hogy egységesen lépjenek fel az amerikai döntéssel szemben, amely Jeruzsálemet Izrael fővárosaként ismeri el. A gyűlésen azonban látható volt, hogy az egység nem megy olyan könnyen.
Bár Trump lépését valamennyi muszlim ország bírálta, a reakciókban már közel sincs akkora egyetértés. Ezt bizonyítja, hogy Szaúd-Arábia, Egyiptom, Bahrein és az Egyesült Arab Emirátusok csak alacsonyabb szinten képviseltette magát az OIC-konferencián. Ezeket az államokat ugyanis jobban aggasztja Irán és a hozzá kötődő terrorszervezetek terjeszkedése a térségben, mint a palesztinok helyzete. Teheránnal szemben pedig szükségük van Washingtonra, sőt még Izraelre is.
Nyilván ezzel magyarázható, hogy az egyiptomi elnök meglehetősen óvatosan reagált Trump bejelentésére. A nyilvánosság előtt elítélte a lépést. Abdel-Fattah al-Szíszi azt is hagyta, hogy az emberek kifejezzék haragjukat. Ugyanakkor a kormányhoz köthető média, amely előszeretettel gerjeszt Amerika-, illetve Izrael-ellenes indulatokat, most feltűnően ügyelt arra, hogy a népharagot kordában tartsa. Trump bejelentésének a jelentőségét inkább lebecsülte, és a Hamaszt tette felelőssé, amiért nem volt képes megvédeni Jeruzsálemet. Al-Szíszi támogatói pedig arról igyekeztek meggyőzni az embereket, hogy Egyiptomnak van elég saját problémája, amivel foglalkoznia kell. Kairóban egyébként válságtanácskozást is tartottak az arab országok külügyminiszterei a Jeruzsálemre vonatkozó döntésről, de a végeredmény egy olyan határozat lett, amely hosszadalmas retorikát tartalmazott, konkrét lépéseket pedig alig.
2017. 12.22. (XXI/51-52)
