„Attól függően, hogy milyen szolgáltatást használsz, különböző információkat gyűjtünk tőled vagy rólad. Olyan dolgokat, amelyeket teszel és olyan információkat, amelyeket megosztasz” – írják bevezetésként, majd elkezdik sorolni a részleteket. A lista kinyomtatva négy sűrűn gépelt oldalt tesz ki. Kezdjük az egyszerűbbekkel: természetesen a Facebook rögzíti a saját profilunkon keresztül végzett minden tevékenységünket, az általunk megosztott vagy hozzánk beküldött posztokat, a más oldalakon tett kommentjeinket és lájkjainkat, a követett vagy akár csak valaha egyszer meglátogatott oldalakat, fotóinkat, videóinkat, valamint a barátainkat és a barátaink barátait, beleértve azt, hogy kivel, mikor, hányszor, milyen formában léptünk kapcsolatba. Régen is voltak olyanok, akik megsértették a levéltitkot, mára viszont maga a fogalom vált anakronisztikussá: minden, amit írunk vagy megosztunk – legyen az a legintimebb kapcsolat – bekerül a rólunk szóló naplóba – és ott is marad, még akkor is, ha leiratkozunk a Facebookról. Mondhatta egykor a költő, hogy „szivünk, míg vágyat érlel, nem kartoték-adat” – de bizony az.
Mindez azonban csak a nyilvántartás kézenfekvő, könnyen áttekinthető része, ha úgy tetszik, a felszín. Az adatgyűjtés nem áll meg a tudatosan megosztott információknál. A rendszer rögzíti azt, hogy hol és mikor jelentkeztünk be a Facebookba, milyen hálózaton keresztül, milyen eszközről, milyen nyelven és milyen időzónában. Természetesen a közösségi hálózat hozzáfér a teljes profilunkhoz, beleértve az ismerőseink adatait is, de ugyanezt megkapják azok a szolgáltatók is, ahová a Facebook-profilunkkal jelentkezünk be. Márpedig ezt gyakran megtesszük, mert ez a legkényelmesebb módja, ha a telefonszámlánkat akarjuk kezelni, ha kommentelni akarunk egy hírportálon, ha mozijegyet akarunk rendelni és így tovább.
Van azonban az adatgyűjtésnek egy még elvontabb rétege, amire aztán végképp nem szoktunk gondolni. „Információkat gyűjtünk, amikor olyan harmadik félhez tartozó weboldalakat és applikációkat látogatsz meg, amelyek a szolgáltatásainkat használják” – írják az adatpolitikai tájékoztatóban. Mit jelent ez a gyakorlatban? Ha például egy könyvet rendelek, mondjuk az Amazon webáruházában, akkor a Facebook jogosan gyűjtheti be a megrendelt termék adatait éppúgy, mint a szállítási címet és a bankkártyánk azonosítóját. Miután ma gyakorlatilag mindenki használja a Facebookot, ezért bárhol is szörfözünk az interneten, a közösségi hálózatnál lévő aktánk tovább bővül.
2017. 12.15. (XXI/50)
