A fenti kérdésre három betűvel lehet felelni: BDS. Ugyanis mind támogatják az Izrael elleni bojkott, tőkekivonás és szankciók (Boycott, Divestment, Sanctions – BDS) mozgalmat, amely a „palesztin földek megszállásával” és „apartheid-rendszer” fenntartásával vádolja a zsidó államot. Bár Izrael – nem teljesen alaptalanul – arra hivatkozik, hogy kormányzati szinten, például Németországban csökkent a BDS-mozgalom támogatottsága, a civil szférában, az oktatási és akadémiai intézményekben, valamint a művészeti világban mégis egyre többen hallgatnak az Izrael-ellenes aktivisták felhívásaira.
„Győztes évnek” nevezte az Izraellel szemben „digitális ellenállást” folytató Electronic Intifada című palesztinbarát hírportál az elmúlt esztendőt. (Ezen a szélsőséges portálon sürgette Izrael megsemmisítését az a palesztin származású professzor, akit 2015-ben a CEU hívott meg budapesti előadásra. Lapunk cikke nyomán végül az egyetem vezetése elítélte Joseph Massad genocídiumra való felhívását, de az intézményben működő BDS-szervezet, a CEU Students for Justice in Palestine (CEU Diákok Palesztina Igazságáért) kiállt a „megbélyegzett” palesztin előadó mellett. (Akadémiai apartheid: a CEU visszakozott. Hetek, 2015. július 31.)
A budapesti Soros-egyetemen tevékenykedő BDS-aktivisták egy olyan nagy, nemzetközi mozgalomnak a részei, amelynek célja, hogy a létező legtöbb fórumon megbélyegezze és lejárassa Izraelt, valamint zaklassa mindazokat, akik bármiféle együttműködésre hajlandók a zsidó állammal. A BDS-mozgalom 2005-ben indult, a második palesztin intifáda után emelt izraeli biztonsági kerítés elleni tiltakozások összefogására. Céljaik között szerepel a „megszállt területek” (a Nyugati-part, vagy ahogy Izraelben nevezik: Judea és Szamaria) „felszabadítása”; az Izraelben élő arabokkal szembeni „apartheid” megszüntetése és a „palesztin menekültek” teljes körű visszatérése Izraelbe.
2018. 01.05. (XXII/1)
