Június elején immár huszadik alkalommal tették közzé az amerikai jelentést a nemzetközi vallásszabadság helyzetéről. Ebből az alkalomból a Hetek beszélt az 1998-as törvény két kezdeményezőjével, Samuel Brownback nagykövettel és Michael Horowitz jogászprofesszorral, emberi jogi aktivistával. Eredetileg elsősorban arra lettünk volna kíváncsiak, hogy milyen céllal kezdeményezték a vallásszabadság világméretű védelméről szóló jogszabályt, és milyen változást hozott Donald Trump elnöksége, de a beszélgetésekből sok más meglepő dolgot is megtudtunk.
Kiderült, hogy húsz évvel ezelőtt a Bill Clinton-féle amerikai demokrata kormányzatot – különösen a külügyminisztériumot – nem nagyon érdekelte a hitük miatt üldözött emberek sorsa, de a helyzet Barack Obama idején is aggasztó volt. A washingtoni kormány például egyetértett azzal az európai állásponttal, hogy a közel-keleti üldözött keresztényeket ne engedjék nagy számban Nyugat-Európába, nehogy ezzel feszültséget keltsenek az ott élő muszlim közösségekben. De hallottunk tanácsot arról, hogyan tudnának a keresztények többet tenni a saját értékeik képviseletéért, sőt arról is, mivel tudná Orbán Viktor javítani nemzetközi megítélését anélkül, hogy feladná programját.
Ritkán hallott, de alapvető érveket fogalmazott meg mindkét interjúalanyunk arról is, hogy miért fontos a vallásszabadság: Sam Brownback azt hangsúlyozta, hogy a terrorizmus elleni harcban és a gazdasági növekedésben egyaránt kulcsfontosságú az, hogy tisztázzuk, mit tekintünk védelemre szoruló értéknek, míg Michael Horowitz szerint vissza kell térni az emberi jogok alapvető, klasszikus értelmezéséhez ahelyett, hogy olyan részérdekeket tekintenénk legfontosabb problémának, mint a feministák vagy a melegaktivisták követelései.
2018. 06.08. (XXII/23)
