hetilap

Visszaadta az olasz államfőnek a kormányalakítási megbízatást Giuseppe Conte vasárnap este, mivel az államfő nemet mondott az Öt Csillag Mozgalom és az egykor Északi Liga, ma már inkább csak Liga néven szereplő jobboldali párt pénzügyminiszter-jelöltjére, Paolo Savonára. Sergio Mattarella elnök döntése az olasz választók akaratának egyértelmű arculcsapása. Az pedig pláne, hogy az államfő ezek után képes volt a márciusi választáson súlyos vereséget szenvedett balközép kormányhoz kötődő közgazdászt, jelentős IMF-múlttal rendelkező Carlo Cottarellit felkérni, hogy alakítson „szakértői kormányt”.

Mattarella döntése példátlan intézményes válságot okozott Olaszországban. Teljesen jogos kérdés, amit a mainstreamtől akár jobbra, akár balra eltérő orgánumok, többek között itthon a Mérce felvet: hogy ha a Brüsszelből, de főként Berlinből diktált európai gazdaságpolitika olyannyira megkérdőjelezhetetlen és bírálhatatlan az euróövezet tagországaiban, hogy a kritikusok hatalomra jutásának megakadályozása adott esetben a teljesen egyértelmű népakaratot is felülírhatja, akkor vajon miért szavazgatnak még jövőjükről Európa népei? Nem lenne egyszerűbb, ha a tagállami kormányok tagjait egyből az Európai Központi Bank nevezné ki és mentené fel?

Az érintett, Paolo Savona elismert gazdasági szaktekintély és egyben veterán politikus. A 82 éves professzor még csak nem is szélsőségesen euró-ellenes, de régóta (és joggal) úgy véli, hogy az euróövezet jelenlegi felépítése nem a tagállamok közös érdekeit, csak a legszűkebb értelemben vett német gazdasági érdekeket szolgálja. Bár lapzártánkkor épp úgy tűnik, hogy az Öt Csillag és a Liga úton vannak egy Savona nélküli kormány megalakítása felé, Mattarella döntése a népakarat arculcsapása, amelynek egyetlen oka Savonának az euróövezet működésével szembeni kritikája. Ezt erősítette Oettinger német uniós biztos cinikus megjegyzése a válság napjaiban, amely szerint a piacok majd megtanítják az olaszoknak, hogy megfelelően szavazzanak. A német biztos szavaitól még Donald Tusk az Európai Tanács elnöke és Jean-Claude Juncker az Európai Bizottság elnöke is kénytelen volt elhatárolódni. Ha Oettinger eredeti nyilatkozata egy fokkal diplomatikusabb volt is ennél, az elszólás világosan mutatja a népakarattal szembeni brüsszeli berzenkedést: az olaszok persze csak szavazgassanak kedvükre, országuk sorsáról a végső szót úgyis az úgynevezett piacok megfellebbezhetetlen ítélete fogja kimondani.

Tovább olvasná?

Ez egy cikk a hetilapból, amit online előfizetést követően belépéssel elér.

Vagy vásárolja meg a lapot az újságárusoknál.

Előfizetek

Belépek