Forgatókönyvírók sem találhattak volna fordulatosabb történetet, mint a vatikáni Pachamama-szobrok sztoriját. Volt ebben minden: amazonasi indián törzsek, amelyek képviselői termékenységi totemjeiket egyenesen a pápa kertjébe viszik megáldatni, titokzatos éjszakai látogatók, akik belopakodnak az ősi karmelita templomba, ahonnan az oltárról elviszik a meztelen ősanya szobrait, és az Angyalvár tövében egyenesen a Teverébe dobják azokat. Rendőrségi búvárkommandósok kutatják át a folyómedret, majd a megtalált totemeket pápai bocsánatkérés keretében visszaadják a tulajdonosaiknak, mire katolikus főpapok egy csoportja eretneknek nyilvánítja a Vatikán urát, és tiltakozásra szólítják fel a katolikus tömegeket az egyház pogány kultuszaival szemben.
Nem, a történet nem az HBO pápasorozatának legújabb évadjából, vagy egy apokaliptikus thriller bevezető fejezetéből van, hanem az élet írta minden egyes fordulatát. Történt ugyanis, hogy idén október elején a nagy amazonasi erdőtüzek idején (emlékszünk a szalagcímekre: „Végveszélyben a Föld tüdeje”) Ferenc pápa környezetvédelmi szinódust hívott össze a Vatikánba. A résztvevők között amazonasi bennszülött törzsek képviselői is voltak, akik nemcsak tolldíszes öltözetükkel okoztak feltűnést a rendezvényen, hanem azzal is, hogy több színesre festett szobrot is magukkal hoztak. A meztelen, méhében gyermeket hordozó nőalakot a pápai fogadásra is elhozták a vatikáni palota kertjébe, ahol az egyházfő meg is áldotta az egyik szobrot, amelyet utána a szinódusnak otthont adó Santa Maria in Transpontina karmelita templomba szállítottak át, ahol más indián népművészeti tárggyal együtt az oltár előtt helyezték el.
2019.11.15 (XXIII/46)
