Ennek tanulságait már néhány éves távlatból láthatjuk az Egyesült Államok belpolitikájában. Mint oly sok más területen, Európa sajátos módon bár, de követi az amerikai trendeket. Az említett trend pedig, amely folyamatosan, mégis szinte láthatatlan módon erősödik: a baloldali populizmus. Nem szerepel gyakran a hírekben, mégis egyre meghatározóbb, s egy már világszerte is érzékelhető mozgalommá kezd válni, amely átalakíthatja a baloldali pártokat. Olyan módon, hogy azok egyszerre képesek legyenek magukba olvasztani a kommunista világnézetet, a homoszexuális házasság és az LMTB-jogok erőltetését, sőt az Izrael-ellenességet és a hagyományos antiszemitizmust is. A cél pedig nem más, mint a nemzetközi politikára is óriási hatást gyakorló jobboldali fordulat megtörése, eddig elért eredményeinek visszafordítása.
Baloldali populizmus?
A nyugati demokráciákban az elmúlt évtizedek politikáját meghatározó hagyományos centrumpolitizálás végnapjait éli. Egy korszak lezárása folyik, amelyben a hagyományos jobb- és baloldali pártok folyamatos konszenzusra törekvésének és egymáshoz nem szakpolitikai, hanem ideológiai síkon történő közeledésének eredményeképpen a bal és jobb annyira összemosódott, hogy nagyon sok kérdésben nem is lehet megkülönböztetni őket egymástól. A választók egyre inkább a valós alternatívákat keresik. Éppen ezért új törésvonalak látszódnak körvonalazódni, s egy karakteresebb politika időszakába lépünk. Ennek a karakteres politikának a konzervatív képviselőit ma rendre populistának, vagy jobboldali, esetleg szélsőjobboldali populistának bélyegzik. Ezzel kapcsolatban számtalan vita folyik. Kevés szó esik ugyanakkor egy másik, ellentétes trendről, a baloldali populizmusról. Pedig érdemes figyelmet fordítani erre az igen érdekes jelenségre.
2019.02.08.(XXIII/6)
