Asokszínűség jegyében számos „új kaliberű” képviselő jelent meg a Demokrata Párt soraiban, mintegy mellvédként a Donald Trump-féle „neofasiszta rémuralommal” szemben. Nyilatkozataik nem csupán botrányosak és tömegek számára felháborítóak, hanem kiemelendő, hogy nem egy ezek közül a Kongresszus falain belül hangzik el. Ahogy korábban, úgy ezúttal is a régi recept érvényesül: addig sulykolni valami sokkolót, amíg előbb-utóbb elfogadottá válik.
„Néhány ember csinált valamit”
Ilhan Omar, aki egyike az amerikai törvényhozás két muszlim képviselőjének, a demokraták új aduásza (lévén muszlim és fekete), valahogy képes egyszerre toleranciát hirdetni és uszítani. A címlapokra is kikerült, ahogy a fenti szavakkal illette Amerika történelmének egyik legtraumatikusabb epizódját, a szeptember 11-ei terrortámadásokat. Mindezt az Amerikai–Iszlám Kapcsolatok Tanácsa (CAIR) rendezvényén; fő üzenete pedig az volt: a 9/11-es események után az amerikai muszlim közösségnek olyan rettegésben kellett élnie (mindinkább megfosztva polgári jogaitól), hogy azonnali szükség volt a Tanács létrehozására. Nem csupán tárgyilag tévedett (hiszen a Tanács már több éve létezett a merényletek előtt), de igencsak fordított logikáról tesz tanúbizonyságot a majd’ háromezer civil áldozatot követelő tömegmészárlás kontextusában. Az iszlamofóbia ellen szólalt fel, mondván „felszítjuk még a poklot is (»raise hell«), hogy az emberek kellemetlenül érezzék magukat. (…) Túl hosszú ideje élünk másodrangú polgárokként – majd hozzátette: – a szeretet legyőzi (angolban: trump) a gyűlöletet.”
2019.05.17. (XXIII/20)
