Emmanuel Macron találóan fejezte ki magát, amikor előre jelezte: „Számos biztosnak látszó tényező és megszokás el fog tűnni.” Többen, így neves külpolitikai szaklapoknak író szakértők rettegve vizionálják a nacionalizmus megerősödését és a globalizmus gyengülését. Attól tartanak, hogy az erősödő nemzeti államok a rendeleti és hasonló alapokon való kormányzástól vérszemet kapnak majd, és nem akarnak majd lejjebb adni szükséghelyzet adta mandátumukból a vész elmúltával sem.
Egyesek úgy vélik, hogy amiként a spanyolnátha is inkább csak kiélezte a nagyhatalmi ellentéteket, úgy a koronavírus sem ad elég okot a precedenst nélkülöző összeborulásra. Az ilyetén feszültség kicsúcsosodását pedig többen csak egy újabb világszintű katonai konfliktusban látják, különösen azok, akik még mindig azon avítt dogmát vallják, miszerint a múlt század világégéseit is a nacionalizmus túlburjánzása okozta.
A másik oldalon, a globalizmust ellenzők számára az nem megnyugtató, hogy bár különösen Európában kirívóan csak a nemzetállami védekezési stratégiák bizonyultak némiképp hatékonynak, az ENSZ-főtitkár mégis további egységesülést hirdetett. António Guterres egy interjúban azt nyilatkozta, hogy a jelenlegi helyzetben komoly diszfunkcionalitás érzékelhető, és mondhatni sajnálkozóan fejezte ki ennek fő okát: a globális kormányzati rendszer hiányát.
2020.04.17. (XXIV/16)
