hetilap

A tankönyv vitát kiváltó oldalai elolvashatóak az interneten. Nem gondolom, hogy politikai és etikai szempontból teljesen szerencsés a probléma tárgyalása (gondolok itt főként az apák döntési felelőssége leírásának elmaradására, hiszen habár végső soron a várandós nő egyezik bele az abortuszba, az apa akár így-akár úgy részese a döntésnek, és felelős is azért).

Biológus nem vagyok, de az adott kérdésben való kompetenciához talán nem is szükséges biológusi végzettség. Azt ugyanis, hogy az egyén minek tekinti az abortuszt, az anya önrendelkezési jogának, vagy egy gyermek meggyilkolásának, nem végzettsége, hanem világnézete határozza meg. És azt gondolom, így van ez a biológusokkal, biológiatanárokkal is. A tankönyvet szerző biológusnak mégis kötelessége lenne az abortuszt mint a nő önrendelkezési jogának részét képező, pusztán gazdasági, szociális, jövőtervezési, nem pedig erkölcsi döntést tálalnia? Akkor is, ha meggyőződése, hogy az abortusz gyilkosság (mert bizony nőgyógyászok, biológusok is vannak, akik így gondolják)? Elvárhatjuk, hogy törekedjen a semlegességre, de ebben a kérdésben nincs semleges megoldás. Az abortuszt vagy a nő teste feletti önrendelkezési jogként, vagy gyilkosságként lehet tárgyalni. Egyik sem semleges. Az sem semleges, ha az abortusz a fogamzásgátlás eszközei című fejezet részeként szerepel a tankönyvben. Persze elképzelhető, hogy mind a két álláspontot ismertetik, de az meg talán nem a biológia-, hanem az etikatankönyvbe való. Biológia-tankönyvek esetében a legtöbb, amit várhatunk, hogy legyen alternatíva. Az döntéspártiakat sérti, hogy az egyikben az abortusz gyilkosságként szerepel (esetünkben még csak nem is így, bár az lenne a teljes életpárti érvelés), az életpártiakat pedig sérti, hogy a másikban az abortusz mint a fogamzásgátlás eszköze szerepel. És vitatkoznak rajta, ami rendjén is van.

A baj csak az, hogy az abortusz hangos pártoló tábora mindig és mindig megfeledkezik arról a tényről, hogy aki az abortuszt gyilkosságnak tekinti, az az abortuszt GYILKOSSÁGNAK tekinti. Az ő, a másik álláspontjáról tudomást nem vevő és venni nem akaró érvelésüket így lehet lefordítani: a nő önrendelkezéshez való joga, hogy megölje a gyerekét. A biológia-tankönyv kapcsán pedig: a biológia-tankönyv ne tartalmazza, sem azt, hogy az abortusz során egy életről, de még csak azt sem, hogy egy leendő (!) életről (ami ráadásul eléggé polkorrekt megfogalmazás) születik döntés, legyen a gyilkosság úgy beállítva, mint kb. egy foghúzás. Vagyis a társadalomban jelenleg nem vita zajlik az abortusz kérdéséről, hanem a döntéspártiak próbálnak egy, a másik oldal nézetrendszerében értelmezhetetlen érvelést lenyomni az életpártiak torkán. Csúnya, de ez van. Pedig van rá példa, hogy döntéspárti tudós (nem is akármilyen) vette a fáradságot, hogy a másik oldal nézetrendszerébe belehelyezkedve érveljen. Úgy legalább lehetne vitatkozni.

Tovább olvasná?

Ez egy cikk a hetilapból, amit online előfizetést követően belépéssel elér.

Vagy vásárolja meg a lapot az újságárusoknál.

Előfizetek

Belépek