Az ugyanakkor tény, hogy Washington és Teherán között 1979 óta a legkomolyabb a feszültség. Mint ismert, az iráni Forradalmi Gárda Jeruzsálem- (al-Kudsz-) Brigádját vezető tábornokkal amerikai légicsapás végzett január 3-án hajnalban. Az akciót, mint arról a The Wall Street Journal beszámolt, az amerikai elnök december 27-én rendelte el, miután az Irán-barát iraki síita milicisták az észak-iraki Kirkuk közelében támadást intéztek az amerikaiak légi bázisa ellen. Erre a támadásra az amerikaiak az iraki síita milíciák elleni csapásokkal válaszoltak, amit a bagdadi amerikai nagykövetség – végül áldozatokat nem követelő, de az amerikai közvéleményben az 1979-es teheráni követség-ostrom és túszdráma emlékét felidéző – megrohamozása követett.
Annak ellenére, hogy az amerikai demokraták és az európai kormányok Trumpot szokás szerint kiszámíthatatlansággal vádolták, a Szulejmáni elleni csapást pedig végiggondolatlan pánikreakciónak, rosszabb esetben háborús provokációnak minősítették, érdemes végiggondolni, hogy vajon tényleg inkoherensek voltak-e az elmúlt évek amerikai lépései Iránnal szemben.
Az elmúlt időszak amerikai Közel-Kelet-politikáját a szélsőséges kilengések jellemezték. Az idősebb és ifjabb Bush elnökök sorozatos háborúkkal próbálták megfékezni a néha vélt, gyakrabban nagyon is valós veszélyeket a térségben. Ezzel szemben részben Bill Clinton, de főképp Barack Obama elnöksége idején az Egyesült Államok inkább a közel-keleti konfliktusok mérséklésére, és (különösen utóbbi) Irán megbékítésére törekedett.
2020.01.10. (XXIV/02)
