2018. novembere óta nincs teljes jogkörű kormánya Izraelnek, ezt a patthelyzetet próbálták meg harmadik nekifutásra megoldani március 2-án. A résztvevők számán nem múlt semmi: rácáfolva a pesszimista várakozásokra, miszerint a harmadszori szavazás érdektelenségbe fullad, ráadásul a koronavírus-veszély miatt is százezrek maradhatnak otthon, húszéves rekordot jelentő arányban mentek el szavazni. (Az előzményekről múlt héten írtunk összefoglalót: Miért kell harmadszor is szavazni Izraelben? Hetek, 2020. február 28.)
Az ügyvezető miniszterelnök, Benjamin Netanjahu hátrányból indult, mert pártja csak a második helyet szerezte meg szeptemberben az ellenzéki Kék-Fehér párt mögött. Netanjahu helyzetét tovább nehezítette, hogy a második és a harmadik választási forduló között hivatalosan is vádat emeltek ellene a korrupciós ügyekben, sőt a bírósági tárgyalás kezdetét is kitűzték már.
A kormányfővel szemben pártján, a Likudon belülről is fellépett egy kihívó. Ez utóbbi azonban paradox módon Netanjahu javát szolgálta. Annak érdekében ugyanis, hogy megerősítse pártelnöki pozícióját az előválasztáson, Netanjahu kénytelen volt heteken át közvetlenül az egyszerű párttagság felé kampányolni, akik már elszoktak attól, hogy a világpolitikában nagy befolyású, rendszeresen külföldön tárgyaló elfoglalt miniszterelnök velük foglalkozzon. Most ez megtörtént, és az előválasztáson a kihívóval, Gideon Sa’arral szemben aratott fölényes győzelme már előre jelezte, hogy helyreállt az egyszerű likudosok bizalma a miniszterelnök felé.