Mit tegyünk, ha eluralkodik valakin a járvány miatti pánik?
Hogyan segítsünk tartós pánik esetén?
Mit tegyünk, ha eluralkodik valakin a járvány miatti pánik?

Forrás: Shutterstock/Puzzlepix

Március eleje óta egy általános, mindenkit érintő válsághelyzetbe kerültünk, amelynek nem látszik a vége, és egyes szakemberek szerint hosszabb távon is erre kell berendelkeznünk. A fenyegetettség mindenkit érint – még ha eltérő mértékben is -, és eleve megnöveli a veszélyérzetünket, illetve szorongásunkat az, hogy természetes úton nem tudjuk beazonosítani, így elkerülni sem a „láthatatlan ellenséget”.  
 
Jól látható, hogy a járvány okozta krízis nagyon hamar többdimenzióssá vált. Az állami intézkedések alapjaiban rendítették meg sokak életét. A legfontosabb stresszfaktor a tömeges munkanélküliség, számos szektor gazdasági ellehetetlenülése, illetve az életvezetés radikális korlátozása, beszűkítése volt. A munkahelyvesztés számos probléma forrása, mindenekelőtt egzisztenciális téren, másrészt az önértékelés, a napi életritmus vagy az emberi kapcsolatok terén is.
 
Nemcsak együttérezni vagyunk képesek azokkal, akik most személyes krízist élnek át, hanem „természetes” segítőként támogatni is tudjuk őket abban, hogy megküzdjenek a válsághelyzetükkel. Cikkünk célja az, hogy néhány olyan alapvető támpontot és eszközt adjunk az olvasók kezébe, amivel hatékonyan tudnak segíteni krízisállapotban lévő szeretteiknek, barátaiknak, szomszédaiknak, ismerőseiknek.
 
A Hetek korábbi lapszámában részletesen foglalkoztunk azzal a témával, hogy Magyarországon százmilliószámra szednek az emberek különféle nyugtatókat a panaszaikra. Ennek hátteréről és hátulütőiról ebben a cikkben olvashat.
 
Először is a krízis tüneteit szükséges felismernünk, hiszen jó esetben számos olyan mentálisan erős, ún. reziliens ember vesz minket körül, akiknek jól működő megküzdési stratégiáik vannak, ezért nem szorulnak segítségre (viszont jó példát mutatnak a pozitív és építő problémakezelésre).
 
Tünetek
 
Amikor valakin eluralkodik a válsághelyzet, akkor annak jól felismerhető fizikai, érzelmi, gondolkodásbeli és viselkedési tünetei lesznek.
 
A fizikai jelek általában jellegzetes vegetatív stressztünetek, mint például a remegés, verejtékezés, a vérnyomás ingadozása, kimerültség, ólmos fáradtság, tompultság, sok esetben akár émelygés, fájdalomérzet (migrén, gyomorgörcs…). Az érzelmi tünetek közé tartozhat gyakorlatilag minden negatív érzelem, a düh, a szorongás, az elkeseredés, a depresszió, a kétségbeesés.
 
A krízisben lévő emberek gondolkodása gyakran beszűkül, koordinálatlanná válik, jellemző lehet rájuk a figyelem- és koncentrációs zavar, a szétszórtság, a döntési nehézségek, az emlékezet valamilyen torzulása. A viselkedésbeli tünetek jellemzően illeszkednek a gondolkodási zavarokhoz, és széles sávon mozoghatnak a cselekvési kényszertől a passzív, dermedt, sőt bénult tehetetlenségig. Ilyenkor mind a gondolkodás, mind a viselkedés elveszítheti a realitását és ésszerűségét.
 
 
Akkor különösen érdemes gyanakodnunk, amikor ezek a tünetek normál esetben egyáltalán nem jellemzők az illetékes személyre. Ha pedig az érintett ember korábban rá nem jellemző destruktív, önromboló magatartási formákat kezd mutatni (például alkoholhoz, drogokhoz nyúl), akkor azt egyértelműen vehetjük vészjelzésnek!
 
A támogatásunk fő célja, hogy „áthangoljuk” a másikat, azaz arra inspiráljuk, hogy a veszteségei és fájdalmai helyett a krízissel való megbirkózásra, a megküzdésből származó pozitív hozadékokra koncentráljon.
 
Támpontok
 
Az alábbiakban néhány egyszerű, de fontos kommunikációs és viselkedésbeli tanácsot adunk olvasóinknak ahhoz, hogy hatékonyan tudjanak segíteni krízisben lévő embertársaiknak.
 
A parttalan panaszkodás nem vezet sehová, de kihagyhatatlan az ún. ventilálás. Adjon jól keretezett időt és teret a negatív érzelmeik kifejezésére! Ne kritizálja ezeket az érzelmeket, ne próbáljon ilyenkor okos tanácsokat osztogatni, lehetőleg ne minősítse a megéléseit, élményeit! Ebben a szakaszban arra van szükség elsősorban, hogy biztonságot nyújtson a krízisben lévő személy számára, hogy empátiát, együttérzést kapjon Öntől!
 
A kommunikáció a segítés eszköze, „erőtere”, ugyanakkor a nem megfelelő módja roppant káros, sőt veszélyes is lehet. Éppen ezért fontos, hogy magabiztosan, kiegyensúlyozottan beszéljen a segítségkérővel, használjon egyszerű, könnyen érthető mondatokat. A heves impulzusok, a fenyegetőzés, a heccelés, a vitatkozás kerülendők, hiszen az erős stresszállapotban lévő emberek frusztrációtűrő képessége, önkontrollja valószínűleg gyengén működik, ezért rosszul reagálhatnak a megterhelő kommunikációs impulzusokra. A metakommunikáció ugyanennyire fontos, ezért gesztusainkban is érdemes kerülnünk a heves, szélsőséges, hirtelen mozdulatokat. Bánjunk érzékenyen a mozdulatainkkal ugyanúgy, ahogy a hanghordozásunkkal!
 
A Hetek korábbi lapszámában pszichológus segítségével jártunk utána, hogy mit tehet az ember az egyre eluralkodó magány ellen. Az interjút és a hetilap cikket ezen a linken érheti el.
 
Ne felejtsük el, hogy a válsághelyzetben lévőknek nagy szükségük van a stabilitásra, biztonságra! A krízistámogatás első célja, hogy a tünetek megszűnjenek, és visszaálljon a korábbi egyensúly.
 
Érdemes tisztában lennünk azzal is, hogy a krízis igen erős tehetetlenségérzéssel járhat együtt, ezért igyekezzünk nagyfokú türelmet gyakorolni a válságban lévő ember irányába. Hiszen nagy a valószínűsége, hogy a krízishelyzetek megoldása hosszabb időt vesz igénybe, és csak sok kis lépésen keresztül tud megvalósulni.
 
Legyünk tehát toleránsak, és az elvárásainkat szabjuk kicsit szűkebbre, mint máskor! Mindez viszont nem jelenti azt, hogy ne kerüljön kellő hangsúly a határokra, az együttélés, a kommunikáció biztos kereteket nyújtó normáira. A konstruktív szabályok nem akadályozzák, hanem segítik a krízishelyzetekből való kilábalást.  A lépésről lépésre való haladás alkalmat ad arra is, hogy minden apró eredményt észrevegyünk és megerősítsünk, sőt ki is „hangosítsunk”.
 
Értékeljük a legkisebb pozitív változást is, és emeljük ki, hívjuk fel rá a válsághelyzetben lévő figyelmét is! Így ő maga is tetten tudja érni saját produktív tetteit, sőt reflektálni is tud azokra. Az önreflexió fontos eszköze a tudatos tervezésnek, stratégiai gondolkodásnak.
 
A cél az, hogy a krízisben lévő ember képessé váljon hatékony megküzdési stratégiák kialakítására és működtetésére. Éppen ezért fókuszáljunk a segítségkérő pozitív erőforrásaira, amelyek előhívhatók és „aktiválhatók”. Ilyen erőforrások lehetnek például a személyes kompetenciái, támogató társas kapcsolatai, illetve korábbi válsághelyzetekben szerzett tapasztalatai.
Nem véletlen, hogy a krízis szót jelentő kínai írásjel valójában két elem kombinációja: a „veszély” és az „esély” fogalmát foglalja magában. Ez arra utal, hogy egy jól kezelt krízis mindig és mindenkinek esélyt ad a fejlődésre.
 
---
 
Nem akar kimozdulni, de a Hetekről sem mondana le? Vegye meg az aktuális lapszámot a digitalstand.hu/hetek oldalon, vagy fizessen elő akciósan a nyomtatott hetilapra vagy a digitális formátumra a hetek.hu/elofizetes oldalon.
 
 

 

Aktuális hetilap
Kövessen minket!
Nemzeti Média - és Hírközlési Hatóság, 1525 Budapest, Pf. 75. | +36 1 457 7100 (telefon) | +36 1 356 5520 (fax) | [email protected] | www.nmhh.hu
Alapító-főszerkesztő: Németh Sándor - Founder Editor in Chief: Németh Sándor. Kérdéseit, észrevételeit kérjük írja meg címünkre: [email protected]. - The photos contained in the AP photo service may not be published and redistributed without the prior written authority of the Associated Press. All Rights Reserved. - Az AP fotószolgálat fotóit nem lehet leközölni vagy újrafelhasználni az AP előzetes írásbeli felhatalmazása nélkül! Copyright The Associated Press - minden jog fenntartva!