Fontos, hogy legalább van törvény. Hogy ez konfliktushelyzetet teremthet Kárpátalján? Na és?
Ne féljünk mindig a problémáktól!
Kárpátaljai utcakép. Húszból négy magyar marad Fotó: Sebestyén István
A Tisza menti Técsőn a busz nem messze a központtól tesz le. Délután kettő felé jár, de ha a járókelőktől kérdezném, azt felelnék, egy óra van.
– Itt európai időt mérünk – mondja egy néni – nem Kijev szerint megyünk. A déli harang is egy órakor szól. Persze a buszt Kijev szerint mondjuk.
A főtéri postán a falióra valamikor fél egykor megállt, nemes egyszerűséggel fölülemelkedve az időanomálián. A pultnál egy úr rendezi a papírjait, rég látott ismerősként köszöntik az arra járók.
– Most jöttem vissza Pestről – mondja –, megnézem, mi van a házunkkal. A gyerekeim már "Magyarban" laknak, de én nem szívesen mennék el végleg. Meg aztán nem is érdemes eladni a házat, most alig van ára, mert sokan akarnak egyszerre túladni rajta. Több tucat család költözött át, sokan Érdre, annyira, hogy azt itt most Kis Técsőnek hívják. De én szívesen járok haza, szerencsére a munkám is ideköt.
Az egykori tanár most egy ukrán–magyar cégnél intézi az üzleti ügyeket.
Nincs mit csökkenteni
A városban egykor magyar többség élt, a két szomszéd település hozzácsatolásával azonban arányuk 40 százalékra csökkent a 11 ezer fős településen, ahol magyar nyelv? líceum is működik. Ráss Tibor a városi sportiskolában tanít, az asztalitenisz-oktatást vezeti.
– Nincs könny? dolgunk, nemrég két asztalt elloptak, elvitték a fűtőtestet, amire a gyerekekkel együtt adtuk össze a pénzt – mondja a fiatal tanár, miközben a régi zsinagóga, a mai sportiskola egyik termében kiemel a falból egy kis szigetelt drótot, hogy leoltsa a villanyt. – Hát igen, a villanykapcsolót is ellopták. Holnap kerékpártúrára megyünk Mátészalkára, ott pingponglabdákat is kell vennem. A papírokat még rendeznem kell a határátkeléshez, nehogy gond legyen. Később majd talán könnyebb lesz a magyarigazolvánnyal.
– A legfontosabbnak azt tartom, hogy a státustörvény egyáltalán megszületett mondja Sari József, a Kárpátaljai Magyarok Kulturális Szövetsége (KMKSZ) Felső-Tisza-vidéki szervezetének elnöke. – Most majd a Nyugat megint elgondolkodhat azon, mi is történt Trianonban. Nyolcvan év után végre felvállalták Magyarországon, hogy kiállnak mellettünk. Kétségtelen, hogy nekünk a kettős állampolgárság lenne a legmegfelelőbb, de tisztában vagyunk azzal, hogy a politikai lehetőségek ennyit engedtek meg. Fontos, hogy legalább van törvény. Hogy ez konfliktushelyzetet teremthet Kárpátalján? Na és? Ne féljünk mindig a problémáktól! Ez jól jöhet Ukrajnának is, mert jogalapot szolgáltat arra, hogy a rada, az ukrán parlament végre elfogadja a törvény ukrán megfelelőjét, amit egyébként már kétszer megpróbáltak, de leszavazták. Attól nem kell félni, hogy Kijev a törvény miatt csökkentené a magyar iskoláknak nyújtott támogatást, hiszen eddig sem nyújtott semmit. Önmagában a törvény nem állíthatja meg az elvándorlást. Ez nem is várható el. Ez csak munkahelyteremtéssel, befektetéssel lenne megvalósítható. Nézzen körbe, ez Svájc lehetne. Nem akarna innen senki sem elmenni, ha komoly esélyt látna a javulásra.
"Husztnak romvára" alatt, a hegytől nem messze áll a város polgármesteri hivatala. Az épületben legkönynyebben a mellékhelyiséget lehet megtalálni, bár nem érdemes. A polgármester irodáját már valamivel nehezebb, bár az ajtó tekintélyét növeli, hogy mellette lóg az elnök, Leonyid Kucsma fényképe egy alkotmányból idézett mondat fölött, miszerint az elnök a demokratikus berendezkedésnek, az ország függetlenségének és területi épségének garanciája. Mellette az ukrán himnusz szövege áll, sejtetve, hogy még sokan nem tudják.
– A törvényt magát részletesen nem ismerem, de elvben nem fogalmazódott meg vele szemben kifogás – mondja Ivan Szpicskej, Huszt polgármestere. – Az ukrán kormány üdvözölte a törvény magyarországi elfogadását, s nincs ez másként Kárpátalján, így Huszton sem. Minden segítséget szívesen fogadunk, még ha ez csak a magyar lakosokat érinti is. Természetesen a szélsőséges csoportoknak ez nem tetszik, de Kárpátalján ilyen erők gyakorlatilag nincsenek jelen. Nem tartok attól, hogy a magyaroknak járó kedvezmények ellenségeskedést szülnének az itt élő nemzetiségek között. Sőt, inkább további támogatást tartanék célszerűnek, például a magyar nyelv? iskolák számára, ahol véleményem szerint az oktatás alacsonyabb színvonalú, mint az ukrán iskolákban.
A nyelvtudás is gond lehet
A Tisza mentén fekvő, Romániával határos Szlatinán nagy a nyüzsgés szombaton. A piacteret ellepik a vásározók és a vásárlók. A piac mellett a közelben működő bánya egy végül soha be nem fejezett épülete áll. Az ablaktalan épület fölé egy semmibe nyúló vasállvány magasodik. A bányában napok óta sztrájkolnak a munkások, többen február óta nem kaptak fizetést. Tetézi a bajt, hogy a közelmúltban csődbe ment a fizetéseket folyósító állami bank is, veszélybe sodorva ezzel a csekély, de egy éve már rendszeresen, késedelem nélkül kifizetett nyugdíjak jövőjét is. A 40 százalékban magyarlakta város bányájában többségében magyarok dolgoznak, a 45 százalékos románságból sokan külföldön keresnek munkát, az ukránok 15 százalékos kisebbséget alkotnak.
– Két éve működik Szlatinán magyar óvoda – mondja Vajnági Sándorné, az óvoda vezetője. – A szomszéd településen idén indul az első csoport. Jelenleg ötven gyerek jár hozzánk, köztük ukránok is, akik itt sajátítják el a magyar nyelvet.
Szlatinán teljes körű, az érettségiig tartó 11 osztályos magyar iskola is működik. Ide már csak elvétve jár ukrán vagy román diák. Az iskolák állami támogatása között nincs érzékelhető különbség, egyformán alig csordogál, így, a magyar iskola igazgatója magyarországi kapcsolatainak köszönhetően, még ebben az iskolában a legjobbak a feltételek, ahol télen – az itteni iskolák közül egyedüliként – sikerült biztosítani az állandó fűtést a tantermekben.
– A státustörvényt még korai lenne értékelni – mondja Vajnági Sándorné. – Lehet, hogy a későbbiekben többen járatják magyar óvodába és iskolába a gyerekeiket, de az idén ez még nem érzékelhető. Mindenképpen hasznos, bár vannak olyan hangok, hogy na, most majd érdemes lesz magyarnak lenni, én azonban nem szeretném, ha valaki csak azért tartaná fontosnak a magyarságát, mert anyagi haszna származik belőle. Mi itt messzebb vagyunk a magyar határtól, így számunkra az otthoni kedvezmények másodlagosak. Még nem világos, milyen feltételek szükségesek a magyarigazolvány megszerzéséhez, gondolom magyar nyelvtudás mindenképpen, ami itt Szlatinán nem gond, de északabbra, Rahón, Körösmezőn ez is nehézséget jelenthet.
"Divatba jöttünk"
– Rahón 1988 októberében, még a KMKSZ megalakulása előtt született meg a Petőfi Sándor anyanyelvi klub – mondja Bilics Éva, a KMKSZ rahói járásának elnöke. – Akkor már könynyebb volt szervezeteket alakítani, és mivel Rahón és a járásban nem volt magyar nyelv? oktatás, gondoltuk, fontos szerepet tölthetne be egy ilyen klub a gyerekek magyarnyelv-tudásának megőrzésében. Különösen, mivel az ő szüleik közül már sokan otthon is ukránul beszéltek, így, ha a nagyszülő már meghalt, nemigen volt lehetőségük magyarul beszélni. Értették a nyelvet, de már nem tudták magukat kifejezni magyarul. Ahol volt nagyszülő, ott a gyerekek még óvodás korig beszéltek magyarul, utána azonban szorult viszsza a magyar nyelvhasználatuk. Így kezdtük el a nyelvoktatást 1988 őszén ötven gyerekkel, akikből a nyárra maradt harminchat. Ezután, 1989-ben aláírást gyűjtöttünk annak érdekében, hogy a magyar nyelvet az iskola keretein belül is lehessen tanulni, fakultatív formában. Itt Kárpátalján a hivatalok nem lehetetlenítik el az ilyen kezdeményezéseket, ha van rá elég jelentkező. 1997-től Rahón elindult az első teljesen magyar nyelv? általános iskolai osztály. Ők negyedik osztályig mindent magyarul tanulnak, azt követően pedig egy ukrán nyelv? vizsga után ukránul tanulnak tovább. A magyar nyelv? osztályokba egyébként ukrán nemzetiség? gyerekek is járnak. Most divatba jöttünk. A gyerekeket versenyre ösztönzi, hogy ha van lehetőség magyarországi nyaralásra, a helyeket a tanévi teljesítményük alapján osztjuk el közöttük. Erre a magyarul tanuló ukrán gyerekeknek is lehetőségük van, hiszen nagyon fontosnak tartom azt, hogy megismerjék a magyarokat. Legnagyobb veszély az értelmiség elvándorlásában van. Ezen talán lassíthat a magyar nyelv? Beregszászi Pedagógiai Főiskola, és az Ungvári Állami Egyetem magyar tanszékének működése. Az elmúlt évtizedben húsz gyereket segítettem a magyarországi továbbtanulásban. A diploma megszerzése után mindössze négyen jöttek vissza. Ha nincs munkalehetőség, elvándorolnak. Mi itt úgy vagyunk, mint egy zsákban, várjuk, hogy valaki kinyissa, és eresszen be egy kis friss levegőt.
Rahó fölött találkozik a Fekete- és a Fehér-Tisza. A Körösmező felől érkező Fekete-Tisza mentén húzódó főút sok helyütt beomlott a mederbe, néhol gazdasági épületek part menti falát mosta el. Az aszfalt repedéseibe szúrt vasrudak jelzik, hogy az út szűkebb a megszokottnál – és még lesz is jó ideig. Csak elvétve dolgoznak a támfalak megerősítésén az út mentén, megakadályozandó a további omlásokat.
Rejtett címer
Körösmezőn a busz "Kijev szerint" kilenckor áll meg. Itt újra könnyen időzavarba kerülhet az ember, ha nem tudja, hogy a helyiek közép-európai időt számolnak ugyan, ám a nyári időszámítást figyelmen kívül hagyva, így nyaranta ők valójában "Greenwich szerint mennek". A buszmegálló a második világháború alatt épült egykori Budapest Szálló szomszédságában van. A szálló éttermében az intarziás falon szemmagasságban a figyelmes szemlélő felfedezheti a koronás címert és a Lánchidat, ami meglepő módon fél évszázadon át elkerülte a szovjet arculattervezők figyelmét.
– Talán nem is tudták, mit ábrázol – mondja a tősgyökeres körösmezői Birosz János. – De mi sosem szóltunk semmit, ha bementünk, magunkban mosolyogtunk, és kész. Igaz, nemrég mutattam magyar vendégeknek a falat, csak nagy sokára fedezték fel, mi is az, amit mutatok.
2001. 07. 14. (V/28)
