– Sok vita folyik ma arról, mi is pontosan a terrorizmus. Ön hogyan határozná meg ezt a fogalmat?
– A terrorizmus gerillamódszerek felhasználásával igyekszik minél nagyobb fizikai és pszichológiai hatást elérni.
– A terrorizmus a hatvanas évek végéig elsősorban politikai okból elkövetett merényleteket jelentett, majd a módszerek egyre kegyetlenebbek lettek. A terroristák elkezdtek válogatás nélkül gyilkolni. Milyen változást jelezhet az, hogy a szeptemberi tömegmészárlás után röviddel megjelent a biológiai terrorizmus is?
– Amikor a német hadsereg az első világháborúban klórt és mustárgázt vetett be a frontvonalon, a hatás kettős volt. Egyrészt jelentős veszteséget okozott az ellenség soraiban, de még ennél is fontosabb volt, hogy az alig néhány évtizeddel korábban felfedezett vegyi anyagok gátlástalan bevetése sokként hatott az emberekre. A háború után nem véletlen, hogy mindenki elkezdte kifejleszteni a vegyi támadásokkal szembeni védelmi rendszerét, illetve a saját vegyifegyver-készletének felhalmozását. Az eredmény az lett, hogy – legalábbis a harctéren – a második világháború során nem került bevetésre vegyi fegyver. Kialakult egyfajta kölcsönös elrettentés, hasonló a hidegháborús nukleáris erőegyensúlyhoz. A nyolcvanas évek azonban fordulatot hoztak. Új, az eddigieknél pusztítóbb hatóanyagok jelentek meg, és Irak révén ezek a fegyverek újra bevetésre kerültek a csatatéren is. Az irakiak mustárgázt, ideggázokat és szarint használtak az irániakkal és a kurdokkal szemben. Irak már akkor átlépett egy határt, emberek ezreinek a halálát okozva a tömegpusztító fegyverek bevetésével. Ezért gondolom azt, hogy közvetlenül vagy közvetve a bin Laden-féle terrorcsoportokon keresztül Szaddám Huszein áll a jelenlegi lépfenetámadások hátterében is.
– A biológiai fegyvereket sokan a "szegény ember atombombáinak" tartják. Egyetért ezzel a meghatározással?
– Részben igen. Ha a pusztító hatást tekintjük, a legnagyobb kárt egy nukleáris fegyver okozhat. Ezt azonban mind megépíteni, mind felhasználni igen nehéz. Pont Irak példáján láthatjuk, hogy a nukleáris töltetek elkészítésére szolgáló üzemek könynyen azonosítható célpontot jelentenek. Ezért tudta Izrael sikeresen lerombolni a nyolcvanas évek elején a Bagdad közelében lévő reaktorokat. A biológiai fegyverek ehhez képest sokkal olcsóbban és kevesebb szakember részvételével elkészíthetők. Még akkor is, ha olyan tisztított és fokozottan fertőzőképes lépfenebaktériumokról van szó, mint amelyeket most az amerikai szenátus irodáiban találtak. Ezeket viszonylag könnyen létrehozhatták bin Laden és az al-Kaida szervezet terroristái is. Könnyen lehet azonban, hogy ők már készen kapták az anthraxport az iraki titkosszolgálat embereitől, és csak a "terítésben" játszottak szerepet. A biológiai fegyverek pusztító fizikai és pszichológiai hatását a lépfenetámadásokon keresztül nem lehet pontosan felmérni, hiszen ebben az esetben nem fertőző betegségről van szó.
– Mire gondol?
– Az igazán veszélyes biológiai fegyverek a fertőző betegségeket kiváltó vírusok. Véleményem szerint a jövőben két nagyon aggasztó lehetőséggel kell szembenéznünk. Az egyik, hogy a terroristák átváltanak a lépfenéről olyan rettenetes betegségeket kiváltó baktériumokra, mint az ebola vagy a pestis. A másik, ami ezzel összefügghet, hogy borítékok helyett épületek szellőzőrendszerébe, vízvezeték-hálózatba juttatják, vagy repülőgépről permetezik szét a fertőzést. A helyzet ma rendkívül képlékeny, senki nem tudja megmondani, hogy a terroristák következő lépése melyik irányba lesz.
– Hogyan készül Izrael egy ilyen veszély kivédésére?
– Annyi előnyünk van Amerikával szemben, hogy hosszabb ideje harcolunk már a terroristák ellen, így jobban ismerjük a lehetőségeiket és szándékaikat egyaránt. Már tíz évvel ezelőtt, az Öböl-háború idején tisztában voltunk azzal, hogy Szaddám Huszein rendelkezik bevethető biológiai és vegyi fegyverekkel. Abban, hogy mégsem szereltette fel ezeket a Scud-rakétái csúcsaira, az izraeli és nemzetközi reakciótól való félelme akadályozta meg. Mivel Szaddám közel jutott ahhoz, hogy saját nukleáris fegyverrel rendelkezzen, így a válaszcsapás elrettentő ereje a jövőben nem biztos, hogy visszatartja a tömegpusztító fegyverek bevetésétől. Úgy látom, ahogy a múltban, ma ismét Irak az első számú jelölt arra, hogy átlépjen egy újabb pusztító határvonalat, például a hajdani Szovjetunióban kifejlesztett és orosz tudósok közvetítésével iráni kézbe került fertőző szupervírusok bevetésével.
2001. 11. 02. (V/44)
