Fehérvári selejtező

Az IBM székesfehérvári üzemének egyik bejárata. Borús idők Fotó: V. Z.

A másik sztori a gyár egyetlen, drága és bonyolult végtermékéhez, a köznyelvben winchesternek vagy egyszerűen vinyónak nevezett adathordozóhoz kötődik. Ez az alkatrész, amely gyakorlatilag a számítógép fő memóriaegysége, igen drága; egyes fajtái – amelyeket például laptopokhoz készítenek – kis helyen is elférnek. Az egyik IBM-reklámban például egy félig összetört tojáshéjban ábrázolják ezt a terméket. Egy fiatal munkás pedig egyszer éppen az akkoriban divatos vastagtalpú cipőjének talpában próbálta kicsempészni a kis alkatrészt. Megbukott a kapuban.

A rendszer tehát nem öncélú.

A következő benyomás az IBM-esekkel való beszélgetés: röpködnek az "operátor", "asszisztens", "supervisor" és különféle "menedzser" kifejezések, amelyek a hagyományos cégeknél gyakorlatilag a betanított munkást, irodistát, művezetőt fedik. A beszélgetés egy kisebb angol nyelvleckével is felér, hiszen a munkafolyamatok jelentős részét az itt dolgozók már csak angolul ismerik.

Annak ellenére, hogy az IBM a világ kilencedik legnagyobb cége, és a székesfehérvári gyárban gyakorlatilag csúcstechnika létrehozásában vehetnek részt, az IBM-es dolgozók egy része keserűen beszél a munkájáról. Kasztrendszerről beszélnek, ahol az irodisták, supervisorok, menedzserek niggereknek nevezik a munkapiramis alján levő operátorokat, vagyis a betanított munkásokat. Nehéz munkafeltételekről is szólnak: 40 perc szünet áll rendelkezésre egy-egy műszak alatt úgy, hogy 30 percbe telik, míg a szkafanderszer? ruhát le tudják venni, hogy kimehessenek az úgynevezett tiszta térből, ahol dolgoznak. Mindösszesen tehát tíz perc áll rendelkezésre az étkezésre és a biológiai szükségletekre.

"Három éve dolgozom itt, de az elmúlt hetekben már mindig gyomorgörccsel mentem dolgozni. Rossz a légkör a gyárban" – mondja egy irodista. A jól kitapintható keser? hangulat mögött valószínűleg az iparági depresszió is meghúzódik: az elmúlt években megtorpant a számítástechnikai iparág szárnyalása, folyamatos veszteségeket könyvelnek el még az olyan nagy cégek is, mint az IBM.

A mostani elbocsátások hátterében tehát miden bizonnyal az iparág és ezen belül is a merevlemezüzlet általános hanyatlása húzódik: világszerte panganak a megrendelések, és zuhannak az árak. Ez a hanyatlás az oka annak, hogy az IBM ez év júniusában eladta a túlélésért küzdő merevlemezgyárait a japán Hitachinak, mintegy 18 ezer embert irányítva az új cégbe. "Good news"– jó hírek, olvashattuk az új cég egyik igazgatójának az IBM munkatársainak küldött levelében, melyben a fúzióról értesíti az alkalmazottakat. Doug Rose beszámolója optimista. Ugyanezen a napon a Hitachi részvényei 4 százalékot estek. A piac attól tart, hogy a Hitachi túlvásárolta magát, és az új termékek drágábbak lesznek.

Mindezeket tekintetbe véve a cég alkalmazottait valószínűleg nem érte váratlanul az a belső hálózaton terjesztett e-mail, amelyben a székesfehérvári cég vezetői arról értesítik az alkalmazottakat, hogy az új termékekre való átállás miatt kénytelenek mintegy ezer főtől megválni. Az említett körlevélből a pangó piaci helyzet helyi következményeit olvashatjuk ki: zajlik az új termék – a Daytona – minősítése, és a siker érdekében nem lehet hibázni

A levél beszél a munkafegyelem, a tisztaság területén elért fejlődésről, de megjegyzi, hogy még mindig "roppant magas" a selejtarány.

Bár az elbocsátások oka túlnyomórészt az iparág recessziója, a beszámolók alapján úgy tűnik, a gyár vezetőinek sok nehézsége volt a magyar munkaerővel. A fegyelem betartása érdekében egy külső cég segítségével kiszűrték azokat, akik nem tartották be a szigorú tisztasági előírásokat, vagy egész egyszerűen nem dolgoztak. A sok tekintetben még mindig kádári munkaerő számára túlzónak tűnhetnek a munka során követendő előírások, erről azonban az érzékeny elektronikai egységek mit sem tudnak: a figyelmetlenség miatt létrejövő elektrosztatikus feltöltődés "megöli" a winchestert. A cég igyekezett megválni mindazoktól, akik egyáltalán nem vagy nem előírásszerűen használták az űrruhához hasonlító munkaruhát.

Ilyen módon a munkafolyamatok során valószínűleg mindkét felet komoly kultursokk érhette: a japán és nyugati fegyelemhez szokott cégvezetőket meglepték a sorozatos lopások, fegyelmezetlenségek; a magyar munkaerőt viszont meglepte az a könyörtelen fegyelem, amely a csúcstechnológiához elengedhetetlen. Ez utóbbi lehet az oka annak az általános elégedetlenségnek, amelylyel a cég alkalmazottai az IBM-ről beszélnek, annak ellenére, hogy betanított munkásként nemcsak az építőiparban vagy a mezőgazdaságban megszokottnál jobb fizetéshez, hanem olcsó szálláshoz és egyéb járulékokhoz juthattak.

Magyarországon a GDP 60 százalékát multinacionális cégek állítják elő. Az IBM Storage Products Kft. Magyarország harmadik legnagyobb cége, éves forgalma tavaly mintegy 632 milliárd forint volt. Az IBM és a hozzá hasonló multinacionális cégek hatalmas űrt töltenek be a magyar munkaerőpiacon: betanított munkásként foglalkoztatnak alacsony képzettség? embereket, akik olyan térségekből jönnek, ahol nincs munka. Az IBM-nek például sok borsodi alkalmazottja van, de vannak itt Tolnából és Baranyából ideköltözöttek is, akiknek jelképes összegért szállást biztosít, vagy albérlet-támogatásban részesíti őket. Másokat Lepsényből, Cecéről, Mórról, Kisbérről ingyen buszokkal szállítanak mindennap a fehérvári üzembe és haza.

A munkások három helyen vannak elszállásolva: a legrosszabb a RÉV Szálló – egykor egy építőipari cég munkásszállója –, ahol kisebb lopások, verekedések is előfordulnak. A Jancsár Hotel – ahol húsz dolgozónak bérelnek szobát – ezzel szemben már európai színvonalú hely.

A tényekhez hozzátartozik, hogy a dolgozók jelentős része nem IBM-alkalmazott, hanem egy munkaerő-kölcsönző cég – többnyire a Videoton Mechatronika – munkatársa. A veszprémi, íróolvasófejeket gyártó cég munkatársai szintén nem IBM-esek. Ezt a részleget teljes egészében bezárják, így papíron nem, gyakorlatilag azonban további ezer fővel növelik az IBM által elküldött alkalmazottak számát. A jelenlegi leépítési hullám Székesfehérváron mintegy 150-200 IBM-es és 800 Videoton Mechatronika Kft-és dolgozót érint. (Ez utóbbiakkal nem lehet még tudni, hogy mi lesz, mivel a Videoton falai között megpróbálják alkalmazni őket. Lehet, hogy hamarosan elkezdődnek a tanfolyamok, amelyeken új munkára tanítják az ex-IBM-eseket.)

Az IBM által is gyakorolt tömeges munkaerőbérlés a multinacionális cégeknek azért kedvező, mert a Munka Törvénykönyvében szereplő, a munkavállalót védő megkötések – felmondási idő, végkielégítés stb. – nem őket terhelik. Ha konjunktúra van, akkor gyorsan tudnak – legfőképpen betanított – munkást bérelni, ha visszaesik a piac, akkor hasonló gyorsasággal tudnak tőlük megválni.

Az alkalmazottak beszámolója szerint a mostani elbocsátásoknál is előfordult, hogy a munkások akkor tudták meg, hogy a vállalat megvált tőlük, amikor az üzembe való belépéskor a "rendszer" megtiltotta a belépést. Erre állítólag azért volt szükség, mert a felháborodott munkások néhány esetben a mosdóban törtek-zúztak. Ennek mostanra már nincs nyoma.