Kósa doktor ilyen puskával lőtte a vadakat. Is. (Képünk illusztráció) Fotó: MTI
Mariska néni, Kósa doktor édesanyja
Görcsöny, szeptember 15.
(Módos falusi ház, a kertben baromfik, istállók, két traktor. Mariska néni dolgos, erős, hatvannyolc éves
aszszony. Csendesen, akadozva beszél.)
– Egyetlen gyermekem volt, úgy szerettem, mint a szemem fényét, de a menyemet szint ugyanúgy. Ők, meg a két unokám, nekik éltem.
– Ön gazdálkodik?
– Hat éve halt meg a férjem, de még ma is huszonhét hektáron dolgozom, kint vagyok reggeltől estig, az állatoknak kell a takarmány. Csak malacból van száztíz most is. Szerdán is három csibét vittem megpucolva a menyemnek a mélyhűtőbe, hadd egyenek a lányok, a kisebbik olyan soványka. A fiam is kényeztette, szerette őket, libamájat libamájjal ettek.
– Csak nem Ön támogatta őket?
– Nem voltak rászorulva, mindenük megvolt. Háromszintes gyönyör? ház, autók, mindkét lánynak külön ház a nevén.
– Első házassága volt ez a fiának?
– Az első. Az egyetemen évfolyamtársak voltak, ott szerettek egymásba. Óriási szerelem, aztán esküvő. Ez egy szerelmi házasság már húsz éve. Gyönyör? gyerekek, mindkettő osztályelső, a nagyobbik az egyetemen, a kisebbik a gimnáziumban. Húszévi házasság, és akkor egyszer csak
megölik egymást.
– Nem egymást, Mariska néni fia lőtte le Klárit, aztán
–
Tudom én azt, bárcsak ne tudnám
– Hánykor tetszett eljönni tőlük aznap?
– Fél kilenc körül
, tizenegy tájban történt a tragédia.
– Hogyhogy nem voltak előjelei ennek a tragédiának? Nem voltak veszekedések?
– Hát, olyan jelek, amikből erre gondolhattam volna, nem voltak. Hol nincsenek veszekedések?
– Beszéljen a fiáról!
– Itt nevekedett ebben a házban. Kiskorában is mindenki szerette. Kiváló orvosok voltak mind a ketten.
– Mivel egyetlen gyereke volt, nem kényeztették túlzottan?
– Nem hiszem. Dolgos, szorgalmas volt gyermeknek is, felnőttnek is. Mindene volt a család, az otthon, a felesége, a gyerekek.
– Akkor miért irtotta ki a fél családját? Csalták egymást?
– Ezt én nem tudom elhinni. Ebből nem vettem észre semmit. Mondjuk, jókép? volt, de a menyem is szép volt. Egy nagy hibája volt Zolinak, hirtelen a semmiből föl tudott lobbanni, mint a paprika. Aztán gyorsan le is lohadt. Fogalmam sincs, mi történhetett. El sem tudom képzelni. Negyvennyolc évesek voltak mindketten. Itt fogjuk eltemetni őket a faluban. Én már öreg vagyok, de a két unokám hogyan él majd tovább?
Dr. Hainess Anna tüdőgyógyász
Pécs, tüdőszanatórium
– Klára volt az egyik legjobb kollegám. A gyilkosság délutánján is együtt voltunk. Másnap reggel nyolcra kellett volna jönnie átvenni az ügyeletet.
– Milyen volt a házassága?
– Nézze, Klára erősen tartotta magát abban a kapcsolatban.
– Mire céloz, mit jelent az, hogy tartotta magát?
– Mindkét ember rendkívül tehetséges volt. Klára gyönyör? volt, több nyelven beszélt, külföldi konferenciákon előadásokat tartott. Zoli nem beszélt nyelveket, féltékeny volt rá szakmailag és másképpen is, ugyanakkor le is nézte, azt mondta: a belgyógyász, tüdőgyógyász nem orvos.
– Volt alapja a féltékenységének?
– Fordítva lett volna alapja, nem vagyok biztos benne, hogy Zolinak nem voltak szeretői, pláne mióta Bonyhádon dolgozott. Klára biztosan nem csalta meg. Talán amit Zoli csinált, azt gondolta a feleségéről is. Néha ilyen az ember. Azt vetíti a másikra, amit ő csinál.
– Ismerte Klári szüleit?
– Nem voltak szülei, árva gyerek volt, intézetben nevelkedett.
Egy neve elhallgatását kérő nővér a bonyhádi kórházból
– Kósa doktort szerették a kórházban?
– Szerette őt mindenki, a nők a legjobban.
– Megcsalta a feleségét?
– Meg.
– Honnan tudja ilyen biztosan?
– Ezt nem kérdezi komolyan, ugye?
2002. 09. 20. (VI/38)
