hetilap

Baba. Ez nem piskóta Fotók: Somorjai L.

Számítógép – központi egység, printer, monitor – darabokban. Három középkorú hölgy válogat a "kendermagban". Azt mondják, a fémes részek kilóra eladhatók. Épp egy hibátlannak tuno tápegységet fordítok cipom orrával a másik oldalára, mero kíváncsiságból. Még ott fekszik a lomok között, de látva érdeklodésemet, az egyik no rögtön felkapja: "Szép kis darab, muködoképes. Ócsón adom, vegye meg!" 

Utánfutós Zsigulival három férfi érkezik, vezetojüket Józsefnek hívják. Mint mondja, húsz év óta ebbol él. Öt-hat mázsa fém – ennyi fér egyszerre az utánfutóra, naponta többször fordulnak. A vasnak kilója tíz-tizenkét forint, az alumíniumé kétszáz. Van már a platón ólomcso, rézhuzal, sot muanyag permetezo. A sarokban régi villanybojler. "Muködik?" "Nem az a lényeg." "Hát mi?" "Hogy rézbol van" – néz rám barátságosan, mintha tudnom kellene, hogy a réz kilója 350-400 forintot ér. "Egy nap alatt megvan a tízes fejenként" – tippelek, mire ok a fejüket ingatják. "Á, dehogy." Értem én: nagyon alábecsültem az összeget. Annál is inkább, mert délután másutt folytatják. 

Néha a szerencse is rámosolyog a guberálókra. "Az emberek nem tudják, hogy mit dobnak ki" – állítják többen. Józsi talált már értékes festményt, aranygyurut, de a csúcs: egy régi baba. "Kibontottuk a ruháját, még rajta volt a gyártó neve az 1800-as évekbol – mondja. – A kereskedo 300 ezer forintot fizetett érte." Állítólag a porcelánfeju baba se rossz, mert fejenként 10-15 ezret ér (csak a feje!), a furészporos mackóra pedig Nyugaton is nagy a kereslet. 



Neve: Senki

Rudi üveggel 

Tovább olvasná?

Ez egy cikk a hetilapból, amit online előfizetést követően belépéssel elér.

Vagy vásárolja meg a lapot az újságárusoknál.

Előfizetek

Belépek