Paskai bíboros leköszönt. Mozgalmas élet Fotó: Somorjai L.
Paskai távozásának egészen prózai oka van, nevezetesen az, hogy hetvenötödik születésnapját követően záros határidőn belül önként kell kérje felmentését és utódja kinevezését vatikáni feletteseitől. Tisztét Lékai László bíborostól vette át még a Kádár-érában, és elődjéhez hasonlóan ő is elsősorban a pártállammal való békés együttműködés híve volt. Itt kell megemlítenünk, hogy személyének egyházán belüli ellentmondásos megítélésében nagy szerepe van annak a ténynek, hogy az esztergomi érsek tagja volt a Hazafias Népfrontnak. Hogy Róma mégsem mozdította el pozíciójából, többek között arra enged következtetni, hogy tevékenységével a mai napig elégedettek voltak, ideértve a rendszerváltás előtti és az azt követő időszakot is. Utóbbiból kritikusai elsősorban a múlttal való szembenézést és a kollaboráló papság általa vezetett bocsánatkérő feltárulkozását hiányolják. Az Antall-kormány vezető egyházpolitikai tisztségviselői pedig azt nem tudják neki megbocsátani, hogy mielőtt Mindszenty bíboros hazahozatala mellett kardoskodott volna, egy emigráns magyarok által kiadott lapnak kifejtette: Mindszentyt tartja felelősnek a katolikus egyház sanyarú helyzetéért. Bár Paskai utódjának kinevezése jelentős esemény, a nagy változásra számítók kedvéért fontos leszögezni, hogy Magyarországon 1983 óta püspöki karban gondolkodik a katolikus egyház, és a püspöki kar elnöke úgynevezett első az egyenlők között. A bíborosság nem jelent az adott országon belül előjogokat, egyetlen privilégiummal rendelkezik csupán: részt vehet a pápaválasztásban.
A szinte bizonyosan nem egyházi körökből kiszivárogtatott négy szóba jöhető utód között találjuk a püspöki kar jelenleg is regnáló elnökét, Seregély István egri érseket, Erdős Péter püspököt, aki a Pázmány Péter Katolikus Egyetem rektora, Bósák Nándor debrecen-nyíregyházi megyés püspököt és Ternyák Csaba érseket, aki Veres András jelenlegi püspökkari titkár elődje volt, és jelenleg Vatikánban teljesít szolgálatot.
* * *
Balogh Margit történész, a 20. századi katolikus egyháztörténet szaktekintélye
Paskai László utódjának kérdésében a magyar államnak csak tudomásulvételi jogosítványa van egy külső, idegen hatalom által hozott kinevezésben, mivel Németh Miklós kormánya kicsit túlbuzgón lemondott a mindenkori kormány főkegyúri jogáról. Amúgy Várszegi Asztriknak drukkolok, de neki azért nincs esélye, mert ő a legintelligensebb püspök, túlzottan liberális, ráadásul egyik ügyosztályhoz sem volt köze a pártállam idején. Azért van kisebbségben saját egyházán belül, mert a katolikus egyházban nem voltak jelentősebb személycserék, mivel nem úgy működik a szervezet, hogy akár forradalom, akár békés rendszerváltozás esetén lecserélné vezérkarát. A katolikus egyház konzervativizmusa mindig is egy triumfalista elvárást sugallt a püspököknek, hogy a felfedezett hibákat és hiányosságokat lehetőleg palástolják el azok megoldása helyett.
Máté-Tóth András teológus, a JATE Vallástudományi Tanszékének vezetője
A Paskai-érában nem igazán a II. vatikáni zsinat volt a legfőbb tájékozódási pont a magyar katolikus egyház számára. Mondjuk ehhez az is kellett, hogy Paskai úr az elődjétől, Lékai bíborostól egy olyan alaphelyzetet örökölt a Kádár-rendszerben, amelyben fel sem merült egy másfajta irányvonal kérdése. Ma már elmondhatjuk, hogy ha az egyházi intézményrendszert tekintjük, akkor a katolikus egyház nagyon jó úton jár, az intézményhálózat fejlesztése jól megy. A társadalmi kommunikáció tekintetében azonban valóban szörny? a helyzet. Süketek párbeszéde. Nemcsak az egyház meghatározó gondolkodói "süketek", hanem a társadalom más gondolkodói is, és ebben jelentős szerepe van a hazánkban tapasztalható hallatlan mérték? vallási műveletlenségnek is. Ami pedig az egyházon belüli kommunikációt illeti, hazánkban és Nyugat-Európában is az a helyzet, hogy a belső kritikát egyházellenességként értelmezik a vezetők.
Paskai László pozíciójának megőrzése azt jelzi, hogy a Vatikán, a rendszerváltás előtti időszakot is beleértve, folytatólagosan helyesnek tartja a magyar katolikus egyház irányvonalát. Annyi azonban bizonyos, hogy a bíboros úr utódja egészen más paraméterek között kell újragondolja, miként fog tevékenykedni. A bíborosi utódlásnál sokkal lényegesebb kérdés, hogy ki lesz a püspöki kar elnöke. Ha történetesen Seregély István, a jelenlegi egri érsek lenne a következő bíboros, az azt jelentené, hogy elismerték érdemeit, és Róma úgy gondolja, hogy nincs megfelelő személy hosszú távra, ezért legyen egy bíboros rövid távra. Akárhogy is lesz, olyan embernek kell lennie az új bíborosnak és majd Seregély leköszönése után a püspöki kar elnökének, aki integrálni tudja a katolikus egyházat, aki egy markánsabb arculatot teremt meg, és egy erőteljesebb dialóguskészséget mutat a jelenlegi magyar társadalmi és kulturális folyamatok közepette.
Wildmann János, az Egyházfórum cím? folyóirat főszerkesztője
Nem vonom kétségbe, hogy Paskai László mindig megpróbált az egyház érdekei szerint cselekedni. A rendszerváltás után azonban sokan rámutattak bizonyos ellentmondásokra az egyház vezetésében és a bíboros úr személyiségében. Ezek miatt neki vállalnia kellett volna a múlt tisztázását, a papok, püspökök szerepének tisztázását. Hogy ez azért nem történt meg, mert így tartotta helyesnek, vagy azért, mert ő maga is érintett volt, azt nem az én tisztem kideríteni.
Sajnos már túl késő van a megújuláshoz, már a huszonnegyedik óra is letelt. Bármi történik, bármerre megyünk, bárki sürget is megújulást, már késő. Nagyon sok ember elfordult az egyháztól, nagyon sokan nem tartják hitelesnek a katolikus egyházat. Persze jobb később, mint soha: égetően szükség van olyan egyházi vezetőre, aki fölvállalja a II. vatikáni zsinat teljes tanítását és a gyakorlatba való átültetését. Megengedhetetlen és méltatlan az a püspökök által alkotott zárt világ, amely semmilyen belső vagy külvilágból érkező viszszajelzést sem méltat válaszra. A keresztény értelmiségiek nyílt levelére, amely a katolikus egyház választásokban betöltött, meglehetősen pártos magatartását bírálta, sem érkezett válasz. Az Európai Unió Püspökkari Konferenciája (COMECE) és a tagállamok katolikus vezetői valószínűleg kimondatlanul is egy külső kényszert fognak jelenteni a magyar püspöki karnak a változásra, a szemléletváltásra, akik a maguk bőrén fogják tapasztalni, hogy esetükben évszázados különbségek és lemaradások vannak.
Gyulay Endre szeged-csanádi megyés püspök
Szerintem eddig sem a konzervatív irányvonal volt csupán jelen a magyarországi katolikus egyházvezetésben, hiszen Paskai nem önállóan döntött, hanem kollektíve a püspöki kar. Egy olyan modern egyházat látnék szívesen országunkban, amely hatékonyan tudja megszólítani az embereket. Attól, hogy valamit kereszténynek mondanak, az még nem az – utalok itt az elmúlt négy év politikai uralkodó erőinek köpönyegforgatására. Paskai László megválasztása előtt megkérdeztek engem is, hogy ki lenne Esztergomból alkalmas a tisztség betöltésére, és én őt javasoltam. De az idő nem engem igazolt, azaz, ha ma kérdeznének meg, akkor már nem őt javasolnám.
Giczy György, teológus, a KDNP egykori elnöke
Lassan negyven évvel a II. vatikáni zsinat után nagyon kevés dolog jött át az ott képviselt szemléletből a magyar katolikus egyházba. A kézi vezérlés sajnos máig kísérti az egyházat, a keresztény kurzus világa egy kényelmes helyzet. Azt jelenti, hogy mindig van egy közvetlen kapcsolat a hatalommal, a hívek pedig érezzék úgy, hogy a papság majd teljes mértékben irányítja őket. Rendkívüli módon hiányzik az egyházból a laikusok és a civilek szerepének hangsúlyosabb megjelenése, így a jelenlegi gyakorlat szerint borzasztóan belterjesen alakítják ki saját elképzeléseiket. Egy 21. századi társadalomban károkat okoz, ha az állampolgárok egy korszerűtlen egyházi modellel találkoznak, hiszen az taszítja őket az egyház eredeti küldetésétől, mely az evangélium hirdetése. Ismerve a magyar katolikus püspöki kar összetételét, kevés esélyt látok arra, hogy egy igazán felvilágosult, a világ problémáira érzékenyen reagálni tudó, nyitott személyiséget tudjanak választani.
2002. 10. 18. (VI/42)
