Király Gabriella Fotók: Vörös Szilárd
Ácsné Tóth Beáta – "Bea néni" – 2001-ben megpályázta az iskola igazgatói állását. Tanártársai enyhén szólva is kevéssé lelkesedtek az ötlettől, hiszen évek óta ismerték. Összeférhetetlen, vezetésre alkalmatlan, autokratikus személynek tartották. Az igazgató kinevezése az önkormányzat joga, a tantestület – semmire sem kötelező – véleményt nyilváníthat. Megtette:
"Tisztelt Képviselő-testület!
A képviselő-testület 2001. május 16-án azt a döntést hozta, hogy igazgatóként Ácsné Tóth Beátát nevezi ki.
Ebbe nem tudunk belenyugodni. Sérelmezzük, hogy a jogi procedúra útvesztőiben elveszett a véleményünk. Úgy gondoljuk, Önök nem ismerik eléggé a pályázó személyét, illetve a hozzá fűződő iskolai konfliktusokat, szakmai és emberi felháborodásokat, amelyeknek nap mint nap részesei vagyunk.
Tizennégy év tapasztalata azt bizonyítja, hogy ő képtelen az együttműködésre. Egyetlen módszere van a konfliktusok megoldására: az agresszió!
A kinevezett igazgató személye ellen tiltakozunk."
A levelet 31 pedagógus, a tantestület 75 százaléka írta alá. Tiltakozó röpiratukkal teleplakátozták a várost. Az önkormányzat Ácsné Tóth Beátát nevezte ki igazgatóvá.
Ácsné munkához látott.
Az ellenállást le kell törni. A sosem volt tekintélyt meg kell szerezni. Az elszenvedett sérelmekért elégtételt kell venni. Például azért, amikor a tanártársak megkérdezték, mit jelent az a pályázatba beleírt mondat, hogy karizmatikus személy. Öt perc hosszú idő. Főleg akkor, amikor nem jut eszünkbe mit jelent a karizmatikus szó. És amikor senki nem segít. Csak várják a választ, mint kollégái Ácsnétól.
Az első áldozat az iskola egykori igazgatóhelyettese volt. Nem számított, hogy harminchárom éve tanított a Csengey Gusztáv Általános Iskolában, nem számított, hogy munkáját állami kitüntetéssel ismerték el, nem számított, hogy négy éven keresztül Ácsné gyermekét is oktatta. Csak az számított, hogy az igazgató kinevezése ellen szavazott. Ácsné a beiskolázást és az első szülői értekezletet követően közölte vele, hogy mégsem osztályfőnök lesz, hanem napközis. Négy nappal a tanév kezdete előtt. A pedagógus idegösszeomlást kapott.
(Az iskola országos hír? zenetanára úgy tudta meg, hogy a következő tanévben "már nem vállal osztályt", hogy Ácsné a zenei tagozat hangversenyén a színpadról bejelentette. A publikumnak.)
Király Gabriella – "Gabi néni" – következett. Nehezebb dió. Fiatal, agilis, ráadásul az iskola szakszervezeti titkára. A törvény értelmében nem lehet elbocsátani. Mit tegyünk az ilyennel? Legjobb, ha önkéntes távozásra bírjuk.
A szavakban nagy erő rejlik. Használjuk ki! A rendszerint négyszemközt odavetett "Mikor mész már innen el?" (sziszegő hanghordozás javallott) előbb-utóbb megteszi hatását. Az "örülj, hogy lyuk van a s
-en" ugyan nem kifejezetten iskolaigazgatóhoz méltó formula, ám beosztottunk megalázására megfelelő lehet. Ha mégsem, jöhetnek az ok nélküli szóbeli és írásbeli figyelmeztetések. Azután a fizetéscsökkentés, az év végi jutalom, a szaloncukorpénz megvonása. Utóbbi akkor üt igazán, ha az érintett azzal is szembesül: kizárólag ő maradt ki, rajta kívül mindenki kap.
Ácsné remekül ért az emberek összeugrasztásához, kijátszásához. Bevett módszere – mondja egy neve elhallgatását kérő tanár –, hogy a párban tanító kollégákkal egyenként beszélget el, és hogy, hogy nem, ezeken a beszélgetéseken mindig a jelen nem lévőt gyalázza. Ácsné gyakran ordibál – tanárral és diákkal egyaránt –, nem ritkán trágár módon. Nem árt, ha a beosztottak érzik, ki az úr a háznál.
A Csengey Gusztáv Általános Iskola tanárainak nagy része fél. Az ötvenegynéhány pedagógus közül több mint negyven. Legtöbbjük azonban attól is fél, hogy félelmét felvállalja. Legfeljebb név nélkül.
Az élet persze tartogat kellemetlen meglepetéseket, sorsunkat időnként szívósabb ellenállású egyedek keresztezhetik. Mint Király Gabriella. Aki nemcsak nem félemledett meg, de ráadásul nyilvánosan is ellene mer mondani az igazgatónőnek, ha bizonyos szakmai kérdésekben eltér a véleménye. Ha például helyteleníti, hogy az igazgatónő úgy beszél a nyilvánosság előtt az egyik diákról és édesanyjáról, hogy
"doktor nagyon hülye L. Bálint doktor nagyon hülye édesanyja" ezt és ezt kérte.
Ha Király rossz pedagógus volna, el lehetne távolítani. Csak az a baj, hogy a szülők éppen ellenkezőleg gondolják:
"[
] Írom e pár gondolatot azzal a szándékkal, hogy minél több aszódi embernek elmondhassam, miként tanította Király Gabriella gyermekeinket, gyermekemet, miként oltotta beléjük a szép és jó észrevételének, tiszteletének képességét. Közel húszéves tapasztalattal a háta mögött, kiegyensúlyozott érzékkel, szakmai hozzáértéssel, meleg szigorral nevelte gyermekeinket. A szülők nevében is köszönöm, Gabi! Tisztelettel." A fenti sorokat Jerminé Nagy Mária jelentette meg az Aszódi Tükörben. A szülőkre tehát nem apellálhatunk. Ráadásul itt egy másik dokumentum az előző igazgatótól. Fölöttébb kellemetlen:
"2000-ben volt szerencsém egy évig az aszódi Csengey Gusztáv Általános Iskolát igazgatni. Ebben a rövid időszakban megtapasztalhattam a gyermekközpontú iskola megteremtéséért, a versenyképes szellemiség kialakításáért tett fáradozásokat. Példaként emelném ki az alsó tagozatos munkaközösség szakmai munkáját, közöttük Király Gabriella pozitív irányt mutató szellemiségét.
Munkáját a professzionális tudás jellemzi. A kontraszelektált pedagógustársadalom szegényebb lenne, ha nélkülöznie kellene alkotó személyiségét.
Makkainé File Edit, iskolaigazgató"
Ácsnét azonban nem olyan fából faragták, aki megijed a nehézségektől. Figyelni kell, mikor hibázik a célszemély. Ha hibázik, lecsapunk.
Király Gabriella és az általa vezetett szakszervezeti csoport hibázott: figyelmetlenségből csak egy évvel a törvényes határidőt követően, 2004 tavaszán választották újra szakszervezeti titkárrá Királyt. Több, mint hiba. Lehetőség. Ácsné levelet intézett a szakszervezet országos vezetőségéhez, azt tudakolva, tekinthető-e helyi vezetőnek a történtek után a tanárnő. Megérkezett a válasz. Az országos vezetőség elismerte, a késedelmes egy évben Király Gabriella nem volt vezető. Ácsné eddig a pontig olvasta fel a levelet a pedagógustársaknak. Azután "törvényszegő, hazug csalónak" nevezte Királyt. A teljes tantestület előtt. Ott ültünk megsemmisülve – emlékszik vissza az egyik jelenlévő. Ácsnénak megvan a magához való esze. Gondosan ügyelt rá, hogy az incidens előtt leállíttassa a jegyzőkönyvezést. És arra is gondosan ügyelt, hogy az említett levél folytatásáról senki ne szerezzen tudomást. Merthogy az így szól:
"Az elmaradt választásokat 2004. április 19-én tartották meg, ahol, a beküldött jegyzőkönyvek tanúsága szerint, Király Gabriellát választották meg az intézmény alapszervezeti titkárának. Ettől kezdődően ő ismét legitim vezetője szakszervezetünknek. Árok Antal országos alelnök, Pedagógus-szakszervezet"
Hát, ez nem jött be. De ne adjuk fel! Egyébként is eléggé egyenlőtlen a küzdelem. Ácsné kinevezése 2007-ig szól, az önkormányzat – bár egyre több forrásból, így például szülőktől is tud az iskolai állapotokról – szabad kezet adott neki. Király Gabriella viszont a becsületén túl a megélhetéséért is harcol. Azért a nyolcvanezer forintért, melyből két gyermeket tart el.
El kell távolítani! Bármi áron. Folytatódjék az idegi hadjárat! Király a tavalyi tanévben már nem kapott osztályt – napközis lett. Törvénytelen módszer, de mire a bíróság ítéletet hoz, a célszemély eljuthat tűrőképessége határára. Nem jutott. Még mindig nem. Jó. Akkor próbáljuk meg törvénysértésre kényszeríteni.
Idén május 20-ára berendelték, hogy pótolja szakszervezeti munkája miatt elmaradt óráit. Három tanórát. Király időben megjelent. Az igazgatóhelyettes már várta. Meg akarta akadályozni, hogy letanítsa a három órát. Ha sikerül megakadályozni, a "törvényszegő" tanárnőt el lehet távolítani. Király az igazgatóhoz fordult. Ácsné már várta. Te oda nem mész be! Erre a papírra leírod, hogy nem vagy hajlandó leadni az óráidat. Hogy, hogy nem? Hát ezért jöttem. Nem foghatjátok rám, hogy munkamegtagadó vagyok. Király kifelé indult az igazgatói irodából. Ácsné utána nyúlt. Csuklójánál fogva visszarángatta: Írd le! Írd le, hogy nem mész be!
"Alulírottak tanúsítjuk, hogy kolléganőnk, Király Gabriella bal csuklóján 2005. V. 20-án 8–9 óra között széles sávban piros elszíneződést láttunk." Itt három tanítónő aláírása olvasható.
"Alulírott
a következőket nyilatkozom:
[
] Bementem az iskolatitkárhoz. Király Gabriella hangját hallottam a még mindig zárt ajtó mögül. A következőket mondta: "Bea, engedj ki! Normális vagy? Engedj már ki! Ez utóbbi mondatot többször megismételte. [
] Hirtelen kinyílt az ajtó, s megjelent Király Gabriella, aki a csuklóját simogatta. Alig léptünk ki a folyosóra, feldúlt arccal kijött az igazgatónő is."
Ácsné tehát a tettek, a tettlegesség mezejére lépett. Király Gabriella letanította a három órát. Az őszinte szem? gyerekek őszintén kérdeznek. Gabi néni, Bea néni tényleg megverte Gabi nénit? Ó, dehogy. Honnan veszitek ezt a butaságot? Szó sincs róla.
Eljött a nyár, azután el is múlt. Az eszes a nyárban gyűjt. Ácsné terhelő adatokat próbált gyűjteni. Ha be lehetne bizonyítani, hogy Király mégsem legitim szakszervezeti vezető, nyert ügyünk van. Ki tudná bizonyítani? A szakszervezet tagjai. Motiváljuk őket! Mondjuk azt, hogy azért kevés a pénzük, mert lám, Király Gabriellát is fizetni kell, nem lehet elbocsátani. Hacsak! Hacsak nem tudnátok leírni, hogy mégsem volt törvényes az a bizonyos 2004. április 19-ei újraválasztás. Formai hiba is megfelel. Nincs? Semmi? Kár! Ez esetben ugyanis közületek leszek kénytelen elbocsátani valakit. Vagy két embert. Király helyett. Gondolkozzatok!
Itt tart a történet 2005. szeptember 14-én. Király Gabriellát szeptember 19-ig szabadságolta Ácsné. Telefonos megkeresésemre, írásban feltett kérdéseimre nem reagált. De vajon mit tesznek a megzsarolt pedagógusok?
2005. 09. 16. (IX/37)
