A mai szülők generációja számára különösen problémás a sérült emberekhez egészségesen viszonyulni, mivel az ő gyerekkorukban az ilyen személyek speciális intézetekben éltek elkülönítve. Gyakorlatilag nem volt lehetőség megtanulni együtt élni velük, így nagyon sok szülő vagy megpróbál tudomást sem venni a sérült gyermeket nevelő családokról, vagy kínosan feszeng a láttukra.
Néha persze nem egyszer? egy hirtelen szituációban az egészséges gyermek szülőjének saját gyermeke rácsodálkozó kérdésére úgy felelni, hogy az ne legyen bántó sem a sérült gyermek, sem a szülei számára.
Kerekes Adrienn konduktor tapasztalata szerint a sérült gyerekekkel való ismerkedést olyan hétköznapi kérdéssel kezdhetjük, amivel akkor indítanánk, ha az illető nem lenne a megszokottól eltérő megjelenés? vagy képességű. Egy gyerektől megkérdezhetjük például, hogy mi a kedvenc játéka, vagy szeret-e rajzolni. A szakember a lefagyott helyzetek ellenszerének tartja, hogy a társadalom számára láthatóvá tegyük a sérült embereket.
Cikkünket itt olvashatják.
2005. 09. 30. (IX/39)
