A szabadkai magyar konzulátus előtt várakozók
Fotó: Nádor
Aröszkei átkelő felé haladva vajdasági kísérőnk a határmenti magyar
települések drámai tempójú elnéptelenedéséről mesél. A háború idején az
értelmiség és a fiatalok inkább a szabadságot választották, mint a
hadkötelezettséget. Bácskán és Topolyán is vannak olyan utcák, ahol már csak
egy-egy anyóka ragaszkodik elárvult házához, a kiürült épületeket a betelepített
szerbek és a biztos halál elől menekülő bosnyákok vették meg.
A magyar vámosokkal még lehet viccelődni, példának okáért az orosz dizájnt hűen
őrző usankájukon, és a kétműszakos 12 órákért járó havi száz rongyon; de a szerb
oldalon már csak maximum bevásárló turisták lehetünk, ha jót akarunk. A háború
valahogy kiölte belőlük az újságírók iránti szimpátiát, és az okos firkász jól
teszi, ha kitérő választ ad érkezésének valódi céljáról, különben könynyen úgy
járhat, mint Vujity Tvrtko tévériporter, akit szőnyegbe csavarva rugdostak meg a
szerb határőrök, jelentősen megnehezítve ezzel az orvosszakértő dolgát.
Sorban állás a bizniszért
2007. 12. 21. (XI/51)
