A Fiatalkorúak Regionális Büntetés-végrehajtási Intézete a város szélén
fekszik. Tízfős pavilonjai egyikében hölgyek töltik büntetésüket. A belépőt a
börtönvilágtól idegen tágas tér és fény fogadja. A linóleummal borított körlet
közepén egy pingpongasztal áll. A zárkák nyitva állnak, bennük ablak, ágy,
mosdó, mellékhelyiség, piperepolc, tükör, asztal, szék, teregetőállvány. Oldalt
a falaknál csajkákkal teli étkezőasztalok sorakoznak. Innen nyílnak a közös
helyiségek, a konyha és a fürdő. A felügyeletet ellátó egyenruhás őrszemélyzet
irodájával szemben egy üvegfallal leválasztott, állatfigurákkal díszített
dohányzóhelyiséget látni. Itt lehet tévét nézni.
Ebben a tízfős lakóegységben a lányok legtöbbje elvégezte a nyolc osztályt,
bűncselekményeik mégis rendkívül súlyosak. A csoportosan elkövetett rablás
mellett sok a minősített emberölés vagy annak kísérlete. Van, aki
szerelemféltésből ölt, de akad, aki édesanyja vagy kistestvére életének vetett
véget.
A hajdúböszörményi Balogh Melinda, a körlet talán egyetlen roma tagja
szűkszavúan meséli el előre kitervelt, csoportos rablásának történetét. Az
állami gondozást is megjárt lány elmondása szerint kábítószer hatása alatt vett
részt a „balhéban”. Melinda leginkább magára dühös, de haragjából jut a
sértettnek is, mert – szavai szerint – a bíróságon nem a teljes igazságot
mondta. A már tizennégy évesen gyermeket szülő lány mindhárom csemetéje
nevelőszülőknél él. Az ügyben érintett barátja szintén börtönben ül. A lány nagy
álma, hogy ha kijut, ismét együtt legyenek gyermekeikkel.
Füzesi Viktor parancsnokhelyettes szerint az itt fogva tartott lányok nem
bűnözők, csupán egy-egy súlyos bűn terheli lelküket. A tudatos bűnözői
magatartás sokkal inkább az intézetben élő fiúkra jellemző. „A mondás szerint
még az »életfogytosokkal« is könnyebb bánni, mint a fiatalkorúakkal, s ennél is
nehezebb a nőkkel! Mindez így van – teszi hozzá. – Valóban sokkal
emocionálisabban élik meg a bezártságot, a másik nemtől való elzártságot. Ennek
ellenére e csoportban alig fordul elő fegyelmi vétség.”
Az őrnagy úgy véli, minden zárt közösségben kialakul egy hierarchia, így van ez
itt is. A legokosabb vagy legrafináltabb lányt vezetőként fogadja el a többi.
Úgy gondolják, hogy később tőle várhatnak segítséget. Ám a legfontosabb, hogy e
belső rangsort a felügyelet is ellenőrizni tudja. Nem véletlen, hogy még ebben
az „emberibb” légkörben is kamerák követik a lányok minden mozdulatát.
A hatórás ébresztőtől az este kilences zárásig a lányok napjainak kilencven
százaléka előre megtervezett programokkal van teli. Ha a nevelők nem készítenek
programot a lányoknak, akkor csinálnak ők maguknak, vagy rosszabb esetben a
felügyelőknek.
Az intézményben fiúk és lányok sehol sem találkozhatnak, kivétel a közösen
megrendezett ünnepek vagy közös vetélkedők. Ezekre azonban csak ritkán kerül
sor, mert befejezésük után hetekig szokott tartani a szerelmes levelek
eljuttatásának láza. A lányok többségét külső iskolába iratják be, önkéntes
alapon a nyolcadik osztály után szaktanfolyamok elvégzésére és középiskolai
képzésre is lehetőség nyílik.
Bár a társadalom legtöbbször azt igényli, hogy egy-egy súlyos bűncselekmény
elkövetőjét hosszú időre kivonják a forgalomból, ám a parancsnokhelyettes úgy
véli, hogy nem ez az intézet fő feladata. Az alacsony létszám ugyanis
lehetőséget ad arra, hogy az intézmény ne a következő bűnözői nemzedék
kiképzőbázisaként működjön, hanem hasznos ismeretekhez juttatva fejlessze az ide
kerülő lányok személyiségét. Bár az is igaz, hogy akik huszonegy éves koruk után
felnőtt női börtönbe kerülnek, már egy másik világ szabályait kénytelenek majd
elsajátítani.
Az intézet anya-gyermek részlegének szép, fehérre festett zárkáiba gyermekükkel
együtt kerülnek az asszonyok. A Tökölön szült nők ágya mellett rácsos ágy és
pelenkázó is helyet kap. A gyermekek gondozását védőnők és csecsemőápolók
felügyelik. Az ide kerülőknek szüksége is van a segítségre. Közös helyiségként a
járókákkal teli játszószobát használják. A konyhába azonban csak a gondozók
léphetnek be. Volt már rá példa, hogy némelyikük mézzel etette csecsemőjét,
csakhogy csöndben maradjon a gyermek.
Nyergesné Sipaki Mária nevelő szerint sokaknak teher ellátni a gyereket, nehezen
viselik, hogy sosem tudnak egyedül lenni. Nem érezni rajtuk annak az örömét,
hogy büntetésük alatt sem kell elszakadni babájuktól. A gyermekek számára
azonban gondot jelent a rendívül ingerszegény környezet. Sokan egyéves korukig
semmit sem tudnak meg a külvilág élőlényeiről, színeiről, hangjairól. Mindennap
ugyanaz a néhány arc veszi körül őket.
A rablás miatt elítélt Farkas Kinga még csak huszonkét éves, első gyermekét
gondozza itt. A kunszentmiklósi lány már tizenhat évesen a börtönbe került.
Azóta ki-be járkál. S bár a kis Géza édesapja is hasonlóan él, az anya mégis
közös jövőben bízik. Ám a lány lakhatási körülményeit ismerő nevelő szerint
Kingának gyermekével együtt egy anyaotthonban lenne a legjobb helye. Egy nyolc
hónapos csecsemőt ugyanis nem lehet egy ablaktalan, víz nélküli házban
felnevelni. A lány sok mindent megtanult itt, szavaiból érezni, hogy hálás a
nevelőknek. Ők beszélték rá, hogy a szoptatás ideje alatt letegye a cigarettát.
Mindene a gyermek, aki – ahogy ő mondja: – „Már nem nőhet fel az anyja nélkül!”
A csecsemőket hat hónapos koruk előtt csak nagyon indokolt esetben veszik el az
anyjuktól. Félévesen még meghosszabbítható a közös elhelyezés, de csak egyéves
korig.
A harminchárom éves Nagy Ibolya Szegedről érkezett. A lopás miatt bekerült
asszonynak Dávid már a negyedik gyermeke. Ám egyiket sem nevelte. Nem akart
odakint szülni, mert félt, hogy gyermekét elveszik. Most azt reméli, hogy fia
nem jut a többiek sorsára. Nővére, aki egyben gyermeke gyámja is, biztosan
befogadja őket. Ibolya igazi családra vágyik. Egy kicsit a többi gyermekének is
szeretné bebizonyítani, hogy ő is tud jó anya lenni. Fia újra értelmet adott
életének: „Nem szeretném megint elbaltázni!” – teszi hozzá.
Nem mindenki ragaszkodik ennyire gyermekéhez. Volt, aki már nyolcadik babájának
adott itt életet. Örök védőnői dilemma, hogy melyik a kevésbé rossz megoldás:
félévesen vagy egyévesen szakítani el a gyermeket anyjától. Kevesen fogadják el,
hogy jobb a kicsinek, ha a börtön helyett egy szerető családba kerül. Ám az
utóbbi is elfogadható, ha az anya ezután még évekig börtönben marad. A
legszerencsésebb, ha együtt szabadulnak. Valahol mindig jut számukra hely. Ám a
bíztató sorsok mellett egyelőre még több a kudarc. Kevesen érzik az anyaság
felelősségét. A többség már akkor jó anyának érzi magát, ha elhagyott gyermekeit
egy nevelőszülő otthonába sikerült juttatnia.
Börtön anyáknak
A hazai börtönviszonyokat leginkább túlterhelt épületek, zsúfolt zárkák
jellemzik. A Bács-Kiskun Megyei Büntetés-végrehajtási Intézet 1995-ben
Kecskeméten az országban egy akkor még egyedülálló fegyintézet létrehozásába
kezdett. Ennek lényege a fogva tartottak egyszemélyes elhelyezése volt.
2008. 01. 11. (XII/2)
