Öt perccel azután, hogy a diákok autóbuszba szálltak, szirénahang jelezte,
hogy újabb – Gázából érkező – rakéták becsapódása várható. A Szderót közelében
felhangzó robbanások most nem követeltek emberéletet, de a történet valósághűen
ábrázolja azt a háborús helyzetet, amelyből az ötven fiatal Ferihegyre érkezett.
Látogatásuk kezdetén a vendégek két napot töltöttek a főváros nevezetességeinek
– a Parlament, a Halászbástya, a Dohány utcai zsinagóga – megtekintésével, majd
a Balatonra utaztak, ahol további élménydús program és nyaralás várja őket. Arra
a kérdésre, hogy milyen lesz ezek után a visszatérés az ostromlott városba,
Jigal Levi (kis képünkön) ezt a példát mondta: „Ez az idő ahhoz hasonlítható,
mint amikor kivesszük a lemerült akkumulátort az autónkból, és betesszük a
töltőbe. Új élményekkel és megújult energiával visszatérve tudjuk majd folytatni
az életet otthonunkban.”
Szderótban egy átlagos nap is veszélyekkel teli. „Húsz másodpercünk marad a
riasztás után, hogy a bombák elől menedéket találjunk. Naponta átlag három
rakétát lőnek ránk, de volt már olyan is, hogy egy nap harmincszor riasztottak
minket” – mondta lapunknak Timol Chanukaev szderóti diák. Az ő szülei
Üzbegisztánból alijáztak Izraelbe akkor, amikor Timol még csak 3 éves volt.
Nemcsenkó Ilan, egy 16 éves középiskolás szülei szintén a korábbi Szovjetunióból
érkeztek, Nemcsenkó viszont már Izraelben született. Rengeteg történetet tudna
mesélni a feszült hétköznapokról – csak inkább oroszul, mint angolul. Az egyik
barátjának például az otthonát találta el egy Kasszam-rakéta. Az illető úgy
úszta meg sértetlenül a terrortámadást, hogy az egyik szekrény ráborult, és
szerencsésen megvédte a repeszektől.
2008. 07. 18. (XII/29)
