Már önmagában szimbolikus jelentőségű, hogy Visnyeszéplak nem szerepel a hagyományos térképeken. A Somogy és Baranya megye határán, a Zselic festő lankái között fekvő településre egy erdészeti út vezet, de az utolsó szakaszt már földes úton kell megtennie a látogatónak. A hatvanas években kihalt, egykori sváb szőlőtermelő falucska a rendszerváltás után kezdett benépesülni. Az új lakók a fogyasztói társadalomból kiábrándult idealisták voltak, akik eltökélték, hogy távol tartják magukat az olyan civilizációs ártalmaktól, mint a televízió, az autó, továbbá az adalékanyagokkal „felpumpált" kenyér vagy éppen a „gyári" ketchup. A felsorolásba talán még az újságírókat is bele lehetne venni, legalábbis az alapján, ahogy a helybeliek az érdeklődő zsurnalisztát fogadják.
„Volt már néhány rossz tapasztalatunk, meg aztán nem is akarjuk magunkat reklámozni" - magyarázza Zaja Péter, a falu egyik „alapítója". Vele több mint egy hónapja beszéltük meg a találkozót, akkor arra kért, inkább a böjt és a húsvét után jöjjek. Most, hogy már itt vagyok, tartózkodóan, de készséggel tájékoztat, a szomszédok közül azonban legtöbben elzárkóznak a beszélgetéstől.
Péter feleségével, Anikóval él a felújított és kibővített vályogházban, egy fiuk van, ő Kaposváron tanul, csak hétvégén van otthon. A sparhelten melegszik az ebéd: húsleves és rakott zöldbab kölessel - jut belőle a látogatónak is. Itt minden „házi" és „bio": a Tescóban évente egyszer fordul meg a családfő, miután szinte mindent helyben termelnek meg vagy szereznek be. „Annak idején alapítója voltam a Budapesti Műszaki Egyetem Zöld Klubjának. Megcsömörlöttünk a fogyasztói kultúrától, ezért olvasmány- és filmélményeink nyomán elhatároztuk, hogy megvalósítunk egy önfenntartó települést. Így költöztünk ide Visnyeszéplakra 1991-ben, akkor 25 éves voltam" - meséli Péter immár egy kávé és némi aszalt alma mellett. Hozzáteszi: ma már van autójuk, sőt a televízió és az „ámítógép" is helyet kapott az otthonukban, de hetente maximum egy filmet vagy néha egy focimeccset néznek meg, a világhálót pedig az egyesületi munkához használja. Mindenesetre ma úgy él, ahogy azt fiatalemberként elgondolta.
2009. 04. 30. (XIII/18)
