A kereskedelmi tévék addig voltak itt ezen a szép aprófalvas vidéken, míg látszott valami látványos, kitelepítős, zsákolós részlet. Azóta mintha semmi sem történne. Csökkent az egy főre jutó, nem Vas megyei újságírók száma. A vasi újságírók azért kivételek, mert itt élnek és hatnak.
Az irgalmatlan esőzések miatt felduzzadt Rába áradása sok helyen tönkrevágta a földeket, a kár milliárdos.
A termésnek még a tavaszi aszály, a folyóparti termőföldnek az árvíz tette be a kiskaput. A többinek a belvíz. Az esőzés levét a Kőszegi-hegység erdői itták meg, a károk jelentősek.
Lassan már apad a Rába, amelynek ausztriai szennyezése és az osztrák hatóságok tétlensége miatt bojkottfelhívás jelent meg a világhálón. Az osztrák áruk, különösen a sörök bojkottjára szólít fel, ami „úgy habzik, mint a Rába”. De ez már egy másik történet.
Magyarszecsőd SE – látom az útról június utolsó napján a praktikusan szigetszerű töltésre épült sportöltözőt a focipálya előtt. Áll a víz körülötte, mintha az öltöző csónakház lenne, a kapufákból legalább fél méter nem látszik. Az útszélen gyerekek mutogatnak befelé, és szerintük a vízilabdának ez túl nagy kapu. A bejáró útnál piros festékkel jelezték, meddig ért a belvíz, akkor a kapufából becslésünk szerint hetven centi nem látszott.
Rönök
Bognár Józsefné Gagarin tér 3-as számú házának alapjait úgy kimosta a víz Rönök főterén, hogy szinte már nem is alap. Amikor befelé lépdelünk az előszoba kövén, érezni lehet, hogy az egész ház aljzata az utca felé lejt. Több belső válaszfal úgy megrepedt, hogy kőművesek ékelték ki. A tulajdonos kétségbeesett, fáradt arccal áll a bejáratnál. Azt mondja, hogy a bútorokat egy helyiségbe szorították be, köszöni mindenki segítségét.
A biztosító, ahová ők rendesen fizetik a havi számlát, többszöri telefonálás ellenére sem jelent meg. Tudjuk, hogy sok a kár és a munka, de ide mielőbb személyesen kellene kijönni munkatársuknak. Legalább annyit kellene mondani a megtekintés után, hogy „türelmet kérünk, nemsokára jövünk kárt felmérni, köszönjük a megértését”. Reméljük, hogy lapunk megjelenésének pillanatáig ez meg is történik, de azután is rajta tartjuk szemünket a Gagarin téren. Amikor erről a házról a kőműves barátomnak, bizonyos Vitusnak meséltem, azt mondta, valószínűleg bontani kell és újraépíteni.
Az árvíznek nem tudtunk elébe feküdni, de legalább összefogtunk. Hegyi László, rönöki polgármester előbbi szavait a Vas Népe című lapban olvastam. Azt már nekem mondta Rönökön, hogy ő ennyi egyenruhás rendőrt csak tüntetésen látott. Ebben a faluban több mint száz készenléti rendőr dolgozott. De nem forgalmat irányítottak, nemcsak a rendre vigyáztak, hanem zsákoltak. A vízügyesek, a Polgári Védelem, a sok-sok tűzoltó minden faluból úgy jöttek, hogy nem is kellett őket hívni. Idő se lett volna rá. Jöttek és tették a dolgukat. Azokban a percekben a polgármester is azt érezte, hogy mindenkinek szívügye a falu. „Nekünk Mohács kell-effektus” – vetettem közbe kissé szkeptikusan, mire ő azt mondta: „Nekünk Rönök kell. Azért védtük meg.”
A Rönök-patak megáradásakor a Petőfi utca kapta az első ütést. Akinek dombon áll a háza, az is dolgozik, pedig őt nem érte volna akkora kár, mégis becsületbeli ügynek érzi Rönökön mindenki, hogy részt vegyen a védekezésben. Olyat is lehetett látni, hogy két ember, aki évekig még csak nem is köszönt egymásnak, most együtt dolgozik: a zsákot X fogta, Y lapátolt bele. Úgy látták, az ő haragjuknál fontosabb Rönök. Nem volt mese. Bajban nincs harag. Legalábbis jobb helyeken.
Tizenöt-húsz fiatal, akik napokig alig aludtak, ott voltak mindenhol, és egyikük sem az elismerésért, a mellre tűzendő érdeméremért tette, hanem Rönökért. De dolgoztak Csörötneken, Gotthárdon, Molnaszecsődön is, ahonnan vissza kellett őket pénteken hívni, mert Rönökön is baj volt. Szombat reggelig itt dolgoztak a fiataljaink, és bizony lányok is voltak közöttük. Szentmihályon is beállt a krach. Ott is tudtunk segíteni.
„Ha volt is stressz meg idegeskedés időnként, mégsem ez volt jellemző az egymás felé való fordulásban. Egy emberként fogtunk össze, a távolabbi Őriszentpéter, Magyarlak, Zsida, Alsószölnök, Szakonyfalu és Rátót is segített Rönöknek” – mondja Pékó Tamás képviselő, a Rönöki Önkéntes Tűzoltó Egyesület elnöke. A munkásvendégek a művelődési házban kaptak szállást a 2-4 órás pihenésre. A hetven-nyolcvan éves rönökiek főzték nekik a teát, kávét, finom falatokat. Vendégül látták a munkásokat. A körmendi plébániáról Zoli atya szervezésében kapott a falu gazdag, jóleső szeretetcsomagot az egyházmegyei karitász révén.
Vasszentmihály
2009. 07. 10. (XIII/28)
