Azt mondják, egy üzlet akkor az igazi, ha mindenkinek megéri. Nos, Bera András tejesautójánál ilyen üzletek köttetnek nap mint nap Kiskunmajsa utcáin: a gazda a 40 forintos felvásárlási ár helyett 120 forintért adja a frissen fejt házi tej literjét, ám a vevők még így is a bolti árnál jóval olcsóbban jutnak hozzá a jó minőségű termékhez.
Egy ismerős – kéretlenül is – e-mailben reklámozza az új szolgáltatást. „Majsai tej a majsaiaknak! Figyeljék a pöttyös bögrés autót! Közvetlenül a termelőtől, frissen az Önök asztalára!” – idézi a gazda szlogenjeit. Amikor felhívom Bera Andrást, kurtán csak annyit mond, ha van kedvem, csatlakozhatok hozzá egy körre, de hogy bemutassa nekem a gazdaságát, és közben beszélgessünk, arra nincs ideje. Így hétfőn délelőtt másfél órára beülök a piros bögrés autóba. A műszak tíz órától este nyolcig tart minden hétköznap, sőt – igaz, rövidebb ideig –
a tejmobil még szombaton is feltűnik a majsai utcákon. Az egyterű teherautóban 450 literes tartály van – egy csapon keresztül innen lehet adagolni a tejet –, az oldalán egy kiszolgálópult, a hangszórókból pedig a „Boci-boci tarka” dallama szól.
„Nem gondoltam, hogy ilyen nagy ez a város, egy nap alatt végig sem tudom járni” – mondja András, miközben éppen megállunk, mert a zene hallatára egyre többen gyülekeznek az út mentén. „Bandikám, ezt az edényt is töltse már tele, a szomszédasszony megkért, hogy vigyek neki is, mert ő dolgozik” – mondja egy néni, miközben átnyújtja a 2,5 literes műanyag flakont. A maga részét – egy ötliteres borosüvegben – már átvette. Azt mondja, az úgy öt napra elég is lesz neki meg a férjének. Egy másik hölgy – aki szintén öt litert visz – tejfölt és túrót készít a tejből. „Múltkor elkövettem azt a hibát, hogy a rakott krumpli tetejére bolti tejfölt tettem. Nem akart beleolvadni, csak úgy összeállt a tetején” – illusztrálja a házi tejtermék előnyeit.
Van is abból – mármint az előnyből – nem kevés. A frissen fejt tejben semmilyen adalékanyag nincs, ellenben tartalmaz minden eredeti összetevőt, és felforralva, hűtve napokig eltartható. Körülbelül négy százalékos, ezért vannak, akik két liter tejhez még egy fél liter vizet hozzáöntenek, mások pedig tejfölt, túrót, vagy akár sajtot készítenek belőle. A 120 forint egyelőre bevezető ár, jövőre 140 lesz literje, de még így is jóval olcsóbb, mint a boltban – ráadásul házhoz jön.
András gazdaságában – ahol nyaranta mind az öt gyermeke, iskolaidőben pedig egyik fia segít neki – 22 fejőstehén van. A tucatnyi borjú miatt jelenleg nincs csúcstermelés, a szoptatós tehenek nem adják ki magukból a maximumot. Így is több mint 200 liter tejet tölt az autóba naponta, és szinte sosem marad belőle. „A vállalkozást igazából a kényszer szülte. Addig keverték a lapokat a multik, amíg 40 forintra csökkent a felvásárlási ár, miközben 70 az önköltség. A munkától sohasem féltünk, de így tényleg nem érte meg dolgozni. A jószágot jobban tisztelem annál, mint hogy a Parlament elé levágott marhafejeket vigyek, vagy kiöntsem a tejet a csatornába” – utal a közelmúlt egyik gazdademonstrációjára András, aki szerint azt nem is igazi gazdák szervezték, inkább a politika kanala volt benne. És ha már a politikánál tartunk, a gazda megjegyzi: a marhák sok embernél okosabbak…
Miközben sorban szolgálja ki a vevőket, a tejesember az egyik tehenéről mesél: a 14 éves állatot le kellett adnia a vágóhídra, ám amikor megérkezett érte az autó, az állatnak nem akaródzott felmennie a platóra. „A sofőr sietett volna, úgyhogy elkezdtem noszogatni szegény tehenet, mire egy jókora könnycsepp csordult ki a szeméből” – meséli elérzékenyülve a gazda.
Egy kislány és az apukája áll meg az autó mellett. „Fizessél te, nem én akartam tejet inni” – bátorítja a gyermeket a férfi. András erre elmondja: a „bocis autó” még azoknak a kisgyerekeknek a körében is nagy sikert aratott, akik előtte nem szerették a tejet. „Egyik nap egy anyuka futott utánam az egyik utcában. Néhány órája vett tejet, de már kellett az utánpótlás.” Látszik, hogy a gazda élvezi a sikert, jólesnek neki az elismerő szavak, amelyek visszaigazolják, hogy van értelme a munkájának. Arról beszél, hogy a jövőben akár tele is töltheti az autó tartályát. Ami pedig megmarad, abból házi tejföl és házi túró lesz.
A majsaiak nagy örömére.
Automata tőgy
A tej alacsony felvásárlási ára máshol is megmozgatta a gazdák fantáziáját. Több városban igyekeznek hasonló módon közvetlenül vagy kisboltokon, pékségeken keresztül értékesíteni a házi tejet. Az egyik legérdekesebb megoldásra Sopronban bukkantunk, ahol négy automata szolgálja ki a vevôket: 120 forint ellenében nem kóla, vagy narancslé folyik a poharukba vagy üvegükbe, hanem tej. Az üzemeltetô, Nagy Ferenc lapunknak elmondta, rendszeresen kapnak visszajelzést a vevôktôl telefonon és levélben arról, hogy milyen finom a portékájuk, és mennyire jó ötlet az automata. Egy tejkiadó működik már Fertôszentmiklóson is, és Sopronban egy ötödik üzembe állítását is tervezik. Nagy Ferenc azért adja 120 forintért a tej literét, mert attól tart, többért nem vennék meg. „Ha az embereknek nincs pénzük, az egybôl meglátszik a tejfogyasztáson” – tette hozzá. A gazda azt nem árulta el, hogy hetente hány liter tejet tudnak így eladni. Annyit mondott, hogy a gazdaságában 150 tehén van, és az automaták mellett közvetlenül egy felvásárlónak is ad el tejet.
2009. 12. 18. (XIII/51)
