– Ne haragudjanak, el lehet menni – mondja az első férfi, akit leszólítunk az utcán. Az utcán, írom, mert Pálmajornak egyetlen utcája van: az eleje a Nagybajomból futó főútról ágazik le, a vége egy szép akácerdőben sikkad el. A két pont között él Pálmajor 374 lakosa, településszinten a 374 legszegényebb magyar. 30–40 ház szegélyezi az utca egyik felét, szemben valamivel kevesebb, viszont ezt az oldalt erősíti a vegyesbolt. A kicsiny templom megint odaát van, idén készült el. – Na látja, azért nem nyilatkozunk, mert a templomról is azt írták, hogy ott gyónják meg a cigányok nappal, amit éjjel elloptak – mondja kevés indulattal a hangjában egy nő. Kívülről támasztjuk a tornáca oszlopát, időnként kijön a konyhából, megoszt egy-két információt, de rögtön hozzá is teszi, hogy nem írhatjuk le. A tornác alatt négy férfiember üldögél, egyikük dohányt vág a cigarettasodráshoz, nemigen szól. Az idősebb, a családfő annál bőbeszédűbb, őt viszont az asszony nem engedi. Inkább beszél helyette.
Úgy gondolja, bajuk lehet belőle, ha szóba állnak a sajtóval?
– Nem, itt nagyon szép, nagyon jó minden. Úgy írják le! Azért, mert a falu népességének 98–99 százaléka cigány, nem igaz, hogy annyira le van romolva. Tessék végignézni, lehet látni, milyen szép település, mekkora házak épültek, a 100 százaléka szocpolból. Hiába nincsen munkahely, szociális járadékból
élünk, de gyönyörű szép, minden meg van adva.
Hallottak róla, hogy egy felmérés szerint Pálmajor lakosaira fejenként 32 ezer forint jut havonta?
– Ez igaz, de a pálmajoriak nem mennek el lopni, hanem minden munkát elvállalnak, hogy fenn tudják tartani a családjukat.
Amikor az asszony időnként eltűnik a konyhában, a férj is megszólal. 15 éve lakik itt, de máshova nem is menne. Ha adunk pénzt, azt nyilatkozza, amit kell. Van humora, nevetünk. Aztán már nem, amikor a dohányvágó srác azt mondja, télen tényleg kevesebbet esznek.
Utca csak egy van, gyerek annál több Pálmajorban. – Aki csak hármat nevel, az itt úrinőnek számít – mondja Boros István Lászlóné polgármester –, de akivel elszaladt a ló, annak 7–8 is van. A maga nemében a polgármester asszony is csúcstartó, lévén 76 éves. Nagybajomban lakik, a pálmajoriak többsége nagy tisztelettel beszél róla.
Az utcán játszadozó gyerekek kedvesek, szinte mind integet, amint lassan keresztülhaladunk a falun. A nagy és szép házakról kapott előzetes információt nem tudjuk megerősíteni: az épületek zöme 40–50 négyzetméteres, hőszigetelési szempontból pocsék, tömör téglából épült. A vakolat errefelé kisebbségben van.
Az egyik portán traktort és lovat pillantunk meg. A ló a háziaké, a traktor nem, azt csak itt parkoltatja a férj, aki egy magánbirtokon vállal munkát. A feleséggel beszélgetünk.
A polgármester asszony azt mondta, hogy tavaly összesen három embernek volt állandó munkája a pálmajori lakosok közül. A többiek miből tartják fenn magukat?
– Vannak alkalmi munkák, főleg nyáron. Gyümölcsszedés, napszám.
Láttunk egy táblát, hogy a bodzavirág 60 forint.
– Igen, annyiért veszik át kilóját. De sokan szednek csigát is.
A csiga mennyit fizet?
– Most 80 forint kilója, ki mennyit szed, annyit keres.
Gondolom, csak eső után érdemes csigát szedni.
– Igen, meg ha kicsit kisüt a nap, akkor jobban előjönnek.
Mennyi idő alatt lehet összeszedni egy kiló csigát?
– Sok idő kell hozzá, mert keresni kell. Vizes árkoknál vannak legjobban, ilyen vizes árok benn, a Sárdi útnál van, ott a víz közelében vannak, ott szoktak jobban szedni. Meg erdőkben is eső után.
Ha esik, már lehet tudni, hogy másnap csigaszedés a program?
– Vannak, akik még a szakadó esőben is megszedik.
A faluból sokan kényszerülnek erre?
– Akik ugye nem dolgoznak, mert munkahely nincs, azoknál természetes dolog, hogy elmennek és megszedik.
Nyáron kevésbé rossz a helyzet, az önkormányzat is tud munkát adni, jelenleg éppen 20 pálmajori lakosnak. Lehet dolgozni a közeli útépítéseken is, és a már említett napszámban. Utóbbit illetően széles skálán mozog a megkereshető pénz összege: forrásaink szerint a napi bér 2300 forinttól egészen 4500 forintig terjed. Mert nem mindegy, hogy eper vagy barack, kasza vagy kapa. Pálmajorban van óvoda és iskola is, igaz, csak alsó tagozat: 31 tanuló tölti be a négy alsós osztályt, a felsősök többnyire a közeli Nagybajomban tanulnak. Az önkormányzat 186 gyerek után fizet különböző támogatásokat.
Kiválasztjuk az egyik legrendezettebb udvart. Fiatal lány jön ki. Szülei dolgoznak, ő egészségügyi szakiskolába jár, az érettségit már megszerezte, most nővérnek tanul. Az iskola mellett a Videotonban dolgozik, többnyire vasalókat szerelnek össze.
Az Önök portája az egyik legrendezettebb, itt nincsenek szétdobálva különböző tárgyak, szép a fű, van kiskert. Másoknál miért nem ezt látjuk?
– Gondolom, nincs rá igény.
Szüleinek állandó munkája van?
– Anyukámnak állandó, ő a csemetekertben dolgozik, apukám az útépítésen.
Milyen itt az élet?
– Elég nyugodt.
– Újságírók? – szól bele a beszélgetésbe egy idős asszony, mint utóbb kiderül, a lány nagymamája. – Gondoltam; mások nem állnak itt ennyi ideig.
Szóba hozzuk, hogy Pálmajor az utolsó a listán, az asszony félreérti: – Pálmajor? Hát, ha még ennél is szegényebb lesz, én föl is akasztom magam. Már most sincsen megélhetésünk! Hát ezért teremtett az Isten?
Önnek sincs munkája?
– Hogyan lenne, a fiataloknak sincs. 63 évesen? Tönkre vagyok már.
Korábban hol dolgozott?
– Nincs az följegyezve sehol sem, de a téeszben, az erdészetben. Akkoriban még nem kaptunk munkakönyvet, a szüleink munkakönyvére dolgoztunk, aztán férjhez mentem, háztartásbeli lettem.
A pálmajori gyerekek között egyetlen iskolakerülő sincs. De hiába végzik el az iskolát, ha azt látják, hogy segélyből egyszerűbb megélni, mint munkából. – Akik már nem tanulnak, és a szüleik nem kapnak utánuk családi pótlékot, egyből regisztráltatják magukat munkanélküliként – tudjuk meg a polgármester asszonytól, aki úgy véli, maga a rendszer szoktatott rá tömegeket a segélyből élésre.
A templom zárva, a kocsmához nincs kedvünk, úgyhogy a vegyesboltot célozzuk meg objektív információkért. – Tíz éve, amikor ide kerültem, akkor is nagyon szegények voltak, de sokkal jobban ment az üzlet, mint most – mondja az üzlet tulajdonosa. Orsós Erzsébet az egyetlen, aki neve és arcképe közléséhez is hozzájárul. – Megkapják a fizetésüket, 3–4 napig jönnek készpénzért vásárolni, kifizetik a kis tartozásukat. A villanyszámla az első, attól rettegnek szegények, mert fény kell a gyerekeknek. És nem marad nekik semmi, jönnek hitelbe vásárolni.
Ha tíz éve működik a rendszer, az feltehetően azt jelenti, hogy az adósok időről időre rendezik adósságukat. Orsós Erzsébet megerősíti a sejtést. Egy-két személy kivételével senki nincs elmaradva, de ők is csak azért, mert valószínűleg szégyellik, hogy tartoznak, ezért inkább bujkálnak – mondja a boltos.
Az út szélén néhány fiú füvet kaszál, a lónak lesz. Fotózni is engedik magukat, közben beszélgetünk. A legnagyobb hatodikos, iskola után leginkább focizni szeret. Meglepetésre azt mondja, nem hallott róla, hogy pénteken kezdődik a foci-világbajnokság.
Pálmajor európai falu, hirdeti a hirdetőtábla. Búcsúzóul még a közbiztonságról érdeklődünk a boltostól. – Nagyon régóta ismerem őket, és azt mondom, ha minden faluban ilyen emberek élnének, nem lenne probléma ebben az országban. Szorgalmasak, és higgye el, ha lenne lehetőségük, tennének azért, hogy jobban éljenek. De nincs, és nagyon nehéz, mert az iskolázottságuk alacsony, így nincs is esélyük a felemelkedésre – zárja gondolatait és a vegyesboltot Orsós Erzsébet.
2010. 06. 11. (XIV/23)
