A Kongói Demokratikus Köztársaságban 2006-ban, negyvenhat évvel a függetlenség kikiáltása után tartották az első demokratikus választásokat. Ezt megelőzően, 2003-ban ért véget az ötmillió áldozatot követelő második kongói háború, amit a legvéresebb fegyveres konfliktusnak tartanak a második világháború óta. Mi volt a benyomása, van-e esély arra, hogy Afrika második legnagyobb kiterjedésű országa végre felemelkedjen?
- 2003-ban egy privát meghívás révén már jártam Kongóban - éppen azt követően, hogy a polgárháború befejeződött. Amit akkor tapasztaltam, az egy magamfajta nyugati embert sokkolt. A főváros katasztrofális állapotban volt, a gyarmati uralom idejéből megmaradt utakon hatalmas kráterek emlékeztettek arra, hogy itt nemrégiben még harcok folytak. Az emberek elképesztő nyomorban éltek, ami nemcsak az általános afrikai szegénységnek volt betudható, hanem az éveken keresztül zajló fegyveres konfliktusnak is. A légkör is megfélemlítő volt: fehér emberként nem járhattam szabadon, tilos volt fényképezni, videofelvételt készíteni, egy rövid időre le is tartóztattak.
A várost csak rendőri kísérettel hagyhattuk el néhány tíz kilométeres távolságra, de délután három órára már vissza kellett térnünk, mert nem tudták szavatolni a biztonságunkat.
2010. 09. 03. (XIV/35)
