Az Erdélyi-középhegységben található eldugott tájon jártunk, amelynek lakói szikár, hegyi emberek – a mokányok. Elszórtan fekvő, szalmazsúpfedeles házakban laknak, ahova soha nem kopogtat be a gázóra-leolvasó. Az áramot se kapcsolják ki soha az elmaradt számlák miatt – merthogy villanyáram sincsen -, este pedig a Mindenható kapcsolja fel az égi lámpást. Olyan, magasan fekvő, zárt vidék ez, amely mellett a háborúk szinte észrevétlenül vonultak át, mint felette a felhők; a bujdosó számára pedig biztonságot nyújtó földi menedék. Nincs aranya, amiért feldúlni érdemes, csak szemkápráztató fennsíkok, bércek és hegyek. Nagyenyedtől mintegy 15 kilométerre fekszik, mégis ritkán jut el ide idegen. Románul Aiudnak hívják. Somorjai László képriportja.
2012. 07. 13. (XVI/28)
