„Szőlész-borász családból származom, mindig volt szőlőnk, és mindig volt az asztalunkon bor. Apám a BB-nél dolgozott, bátyám szintén ott kezdte, én viszont 18 évesen azt mondtam: engem ez nem érdekel, és otthagytam a családi szőlőtermesztést, majd kitanultam a fazekas szakmát. Közben volt időszak, amikor visszamentem a szőlő és a bor irányába, és olyan is, amikor mindkettő működött. Aztán valahogy 2005 környékén annyira elkezdett érdekelni a borászat, hogy a fazekasságot teljesen abbahagytam: földről földre váltottam. 2006 óta gazdálkodom a mostanra 18 hektáros szőlőbirtokon” – avat be a kezdetekbe a Kislaki Bormanufaktúra tulajdonosa.
Megtudjuk: noha a dél-balatoni régió nem szerepel kiemelkedő helyen a borvidékek listáján és nem is kimondottan történelmi borvidék, ám mindig is termeltek errefelé szőlőt, ami nem véletlen, hisz nagyon kiegyensúlyozott mikroklímájú terület ez. Itt, a Balatontól öt kilométerre még érezhető a tó áldásos hatása, a védett belső dombok ideális, egyedi mikroklímával rendelkeznek. Nem vulkanikus talajon dolgoznak, hanem löszösön vagy ennek nagyon gazdag ásványianyag-tartalmú változatán (jellemző talajok: erdei talaj, vastartalmú agyag, magas mésztartalmú vályog, homokos lösz), aminek előnye, hogy a borok gyorsabban fejlődnek, harmonikusabbak, könnyedebbek, gyümölcsösebbek, vagy egyes fajtáik épp teltebbek.
Közben megérkezik egy traktor 15 mázsa szőlővel. A traktorvezető, Apáti István kérdésünkre elmondja: „Minden szőlőfajtát máskor kell szüretelni, idén augusztus végétől egészen október közepéig tart a szüret. A szőlőnek van egy érési folyamata, és próbáljuk megfelelő érettségi fokon leszedni. Gyorsan kell dolgoznunk, mert ilyenkor sok a seregély, akik igencsak meg tudják dézsmálni a termést.”
2013. 09. 27. (XVII/39)
