„Én vagyok az LMP díszparasztja” – foglalja össze önironikusan politikai ars poeticáját Sallai Róbert Benedek, miközben a túrkevei határban autózunk. A terepjáró hátsó ülésén ott van a négy gyereke közül három, két kislány és egy féléves-forma kisfiú, aki anyukája, Anna karjaiban alszik. Azt még napokkal korábban olvastam az újdonsült képviselő internetes naplójában, hogy lányai a világért sem akarják megérteni, hogy apjuk „fontos ember” lett, ezért még mindig kénytelen ő főzni nekik a kakaót. Azt is nehezen viselték, hogy szombaton sem velük foglalkozott, hanem Kishantosra utazott, ahol éppen a nagyhírű biogazdaságot szántotta be a földpályázaton nyertes új tulajdonos. Az pedig már végképp sok lett volna nekik, ha vasárnap délelőtt – a találkozót nem tudtuk máskor összehozni – még egy újságíró is „elrabolja” apukájukat. Így hát csaknem az egész család együtt autózik velünk.
Megjegyzem Annának, hogy eléggé felgyorsulhatott az életük a politika miatt. Azt mondja, Benedek mellett eddig sem volt unalmas az élet. A családfő meg arról beszél, hogy az a baj a politikusokkal, hogy a munkájuk miatt elhanyagolják a családjukat, ami közrejátszik abban, hogy elidegenednek a valóságtól. Márpedig a Kossuth térről nem lehet megérteni a vidéket. Mint ahogy szerinte a budapesti sajtóval is baj van: állandóan a politikusok agymenésével foglalkoznak, és nem a valósággal – aztán meg a politikusok az ilyen írásokra reagálnak.
Azok között a zártkerti parcellák között haladunk, amelyek közül az évek során egyre többet vásárolt meg a Sallai család. A terület nem egybefüggő, gyümölcsösök, szántók és gyepek váltják egymást. A kettejük által művelt terület mintegy 140 hektár, ezen kívül Benedek a helyi Nimfea Természetvédelmi Egyesület vezetőjeként további csaknem 300 hektár hasznosításáért felel.
2014. 04. 18. (XVIII/16)
