Reggelenként valóságos emberpiac alakul ki Medgyesegyházán a Deák utca környékén. A romániai idénymunkások várják, hogy „elkeljenek”, intsen nekik egy gazda: „Jöhetsz!” A városka főutcáján estefelé is mind több nejlontáskás román idénymunkással lehet találkozni. „Márciusban jövünk, mint a gólyák, és szeptemberben költözünk haza” – mondja Imre, aki évek óta dolgozik nyáron a dinnyében. Napi 300 forintért bérli az ágyat, de biztos helye van, mert a munkája alapján komoly tekintélyt vívott ki magának a kisjenői férfi. Sokadmagával lakik egy szobában, a fürdőszobáért külön kell fizetni – nem is keveset – a tulajdonosnak, aki a romos házat megvette és tömegszállássá alakította.
A kiszolgáltatottságnak itt is vannak vámszedői, egész iparág épült rá a „románokra” – magyarázta lapunknak a település egyik volt elöljárója, név nélkül, mert nem akarja véleményével a település jelenlegi vezetését kritizálni, ugyanis a gond nem új keletű a városkában. Mint elmondta, az elmúlt években nehéz helyzet állt elő a dinnyetermesztés kapcsán, mivel az ilyen kertészeti kultúrák termesztése nehezen gépesíthető, így rengeteg kézi munkát igényel tavasztól egészen nyár végéig, és ez a munkaerő a környéken már nincs meg.
Sajnos erre a munkaerőhiányra kézenfekvő megoldást csak a bérmunka nyújtott, aminek nagy része a szó szoros értelmében feketemunkaként jelent meg a dinnyét termesztő falvakban, városokban, így új problémával kellett szembenéznie a településeknek. Valóságos emberpiac alakult ki, miközben a települési önkormányzatok tehetetlenek voltak az ilyen kihívással szemben, mert a kenyérkereseti források nagy része a dinnye és más kézi munkát igénylő növények termesztéséből származik: ha a törvény szigorát hívják segítségül, akkor a megélhetést lehetetlenítik el.
2014. 05. 16. (XVIII/20)
